KULLANCS – Különlegesen emlősök bőrébe fúródó vérszívó apró atka. [A MÉKSZ szerint: ? szláv] A CzF Szótár fölöslegesnek írja a KULLANCS egyik L és az N hangjait, pedig nem azok. A KULL a kettőzött LL hanggal az élősdi tekervényes lassú mozgását szemlélteti (kullog).
Az N is fontos, ezt a nyelv belső hangzástörvénye, de az értelem kidomborítása is megköveteli. Példa rá a sok NCS párost tartalmazó szavunk, melyekben a Nehezen leválasztható kaCSosságot szemlélteti. Ilyen szorosan kötődő, nehezen eltávolítható tulajdonság érzékeltetője az abroNCS, agaNCS, bakaNCS, biliNCS, bogáNCS stb. szavakban is. A bőrbe belefúródó vérszívó KULLANCS valóban nehezen eltávolítható, szakértelem kell, különben súlyos fertőzés léphet föl. (Ha olajat csöppentenek rá, kihátrál a bőrből, mivel elzáródik a hátsó légútja, és nem kap levegőt.)