KULLANCS – Különlegesen emlősök bőrébe fúródó vérszívó apró atka. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szláv] A KULLANCS szintén K.L – L.K gyökbővítmény: KuL – LuK. A KULlancs LUKat fúr, és bedugja fejét. A CzF Szótár fölöslegesnek írja a KULLANCS egyik L és az N hangjait, pedig nem azok. A nyelvben soha nem véletlenül kerül egy hang az adott helyre. Az L hangcsoport – ULLA – az ELLAssulás, leÁLLÁs értelmét viszi be. A kULLAncs többnyire a fáról hULL le, kULLOg, bALLAg, ÁLLIngál, s beILLEszti a fejét a bőr alá. Az N hang itt a tekervényes lassú mozgást szemlélteti. Ugyanis az L.N – N.L gyök LaN – NaL a LANkad, LENge, NULla szavakban lassúságot, leállást leíró. A NUL, lágyítva: NYÚL, beleNYÚL a testbe. A kiejtésnél megfigyelhető az NY árnyalat. Az értelem kidomborítása is megköveteli e hangoknak, a szóban, ily formában való jelenlétét. Ugyanakkor az NCS hangcsoport – ANCS/O – a Nehezen leválasztható kaCSosságot szemlélteti. Ilyen szorosan kötődő, nehezen eltávolítható tulajdonság érzékeltetője az abrONCS, agANCS, bakANCS, bilINCS, bogÁNCS stb. szavakban is. Az abrONCSOzott, megbilINCSElt állapot szoros helyzet. Az N.CS – CS.N gyök: NeCS – CSeN azt is elmondja, hogy a bőrbe LUKat fúró (kul – luk) vérszívó KULLANCS vért CSEN, szív ki. S azt is, hogy NEhezen CSalható ki a bőrből, erre valamivel késztetni kell (nye, mint csalogató), különben a beleszakadt fejrész komoly fertőzést okozhat. A magyar nyelv részletesen tömöríti a megnevezésben a jellemzőket. Keresgélni kell a szláv nyelvekben is, ha már onnan eredeztetik. Sok sikert a kutatásban.
KUMISZ – Kancatejből erjesztett savanykás szeszes ital. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. orosz < török] A KUMISZ K.M – M.K gyök: KuM – MuK. A KAMu, KAMion, KAMra, KAMéleon, KAMásli, KAMuflázs a MAKogás, MEKegés, MUKkanás és hasonlók, valaminek eltakarása, rejtése, vagy rejtőzés. Azt már többször is kifejtettem, hogy egyes szavak, fogalmak keletkezése titkát, titkait a tájak nyelvében megtaláljuk. A mai megcsonkított Magyarország északi, északkeleti megyéiben a szem leHUNYást, alvást, pihenést KUMantásnak nevezik (kum – kuny – huny). A pillantásnyi idő – KUMantásnyi idő. Így nevezik ott a gyerekek hunyó játékát is: amikor bújócskáznak, olyankor HUNYnak, KUMálnak. A KUM gyöknek még kellett legyen egy e pillanatban jelentése is, mert a román nyelvben létezik egy bővített alakja: aCUM, aCUMa (ákum, ákumá) = most, e pillanatban. Ez kun örökség lehet a román nyelvben. A KUMISZ egyfajta aludttej, amit ISZnak. A lótejet erjeszteni, azaz aludni, hunyni KUMálni tették, mialatt besavanyodott és üdítő hatású ital lett belőle. Ma is ezt tesszük a tehéntejjel: aludni, KUMálni tesszük. Ebből lesz az aludttej. Így, magyarul. Ez a KUMISZ, a KUMITal. Ezt itták hajdanán: KUMált tejet ISZik a magyar. A KUM gyök TÖMörülést is jelent (k > t), ilyen az összeálló aludttej. Az áramgyűjtő, az akKUMulátor is TÖMörít, halmoz. Az aKUMulátorban KUMál, alszik az áram. Minden hALOMba gyűjtött, KUMált anyag hosszabb-rövidebb ideig nyugALOMban ÁLOMban van, azaz KUMál. Az utódnyelvekben a gyűjtés, halmozás: olaszul acCUMulare, angolul acCUMulate, franciául acCUMuler, románul aCUMulare. Az M hangcsoport – UMI – az EMÉs (evés), gyOMOr, kellEMEs, zAMAt szavakban. Fejéskor a tejjel tele tőgyet nyOMOgatják, hogy ÖMÖljön, OMOljon a tej. A kUMÁlt tejet ISZákban magukkal is vihették, nem romlott meg. A török nyelvek szintén megörökölték, de az átfogó magyarázhatóság lehetősége nélkül.