Ősmag(yar)-nyelvi érdekesség!!!
KUKORICA – 1 – 2 méter magasra növő, szemes termést hozó növény. Emberi táplálék és takarmány. [A MÉKSz szerint: szerb–horvát és román] A kukorica az első azon termények között, melyet emberi táplálékul használtak. A CzF Szótár véleménye: „Hozzánk keletről hozott közismeretű növény, melynek gyümölcse, hosszukás gömbölyű csövön bogyók gyanánt öszvetömülő magokból áll. Mint alakja mutatja, nevét a kukora szótól vette, melyhez leginkább hasonló; a cza kicsinyező képző, mint a Katicza, Gyuricza, gánicza, és a cze a kendericze szókban. Tájszokásilag hol törökbúza, hol tengeri, hol málé. Kukoriczát ültetni, kapálni, szedni, fosztani, morzsolni. Tejes, nyers, főtt, sült, piros, tarka kukoricza.” A kukorica annyira román, mint Hunyadi János, Mátyás király vagy Kinizsi Pál. A torzsát kőkemény (ku) szemek veszik körül (kor), melyek lepörgetve rázhatók, riszálhatók (rica). A magvak könnyen gurulnak, úgymond: kóricálnak. Ám van még egy fölöttébb érdekes jelenség! A szó fordított alakja: acirokuk. Érdekes módon a cirok nevű növény hasonlít a kukoricára (acirokuk – cirok). További érdekességként: a cirok Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos, a kukorica Amerikában. Európába a gyarmatosítással került. Tehát nincs szó „összebeszélésről”! Akkor hogyan hasonlít a két növény neve? Talán, mert a nyelv nem ad más megnevezési lehetőséget, mint amelyet belső hangzástörvényei a növények jellemzőiből kiindulva az adott esetben megengednek? És ez nem felülírható!