A KRUMPLI K.R – R.K gyökbővítmény: KöR – RoK. A KRUmpli KÖR keresztmetszetű gyökérgumós termésű. A KRUMPLI szóban három kötött mássalhangzó-páros van: KR, MP, PL. A KR hangcsoport – A/KRU – a mAKRAnc, szIKRA szavakban kellemetlen ellenálló alkalmatlanság vagy csípő égetés értelmű, a fenti maghozó termése, a bogyó KeseRű-savanyú ízérzetére vonatkoztatva. Ilyen az EGREs (k > g) szóban, ahol a bogyó UGRÁndozó tulajdonsága mellett a savanyúságát is jelöli. Az utódnyelvi alakokban csak a savanyú értelmét vitte be. Például a spanyol AGRIo, francia aIGRE, mind savanyú. A román ACRU (akru) hasonló: KRU. Megtörténhet, hogy ez a benyomás a KRUMPLI tényleges maghozó termésének, a szárán levő bogyónak a kóstolása nyomán alakult ki, amely kellemetlen KeseRnyés ízű, evésre alkalmatlan. Az MP hangcsoport – UMPlI – kellemes érzetet keltő, IMPOnáló dolgok kifejezője, amely a gyökérgumó ízlelése nyomán alakult ki. A táplálékok közül ilyenek: kOMPÓt, pEMPŐ, de tetszetős, látványra kellemes dolgokat is leíró, mint: lÁMPA, pOMPÁs, csEMPE és mások. A krUMP(l)I esetében beékelődött egy L hang, amellyel létrejött a PL páros, amely a gumó táPLáló tulajdonságát emeli ki. A KRUMPLI szóban tehát sűrítve jelen van a felső bogyótermés kellemetlen (mérgező) kesernyés íze (a/kru), tulajdonsága, jellemzője, de benne foglaltatik a gyökérgumó IMPOnálóan (umpi) kellemes íze is. A PL hangcsoport – UmPLI – a gondoskodás, irányítás, tÁPLÁlás gondolatkör értelemadó eleme. Ilyen értelmű a krUmPLI, csÉPLŐ, csAPLÁr szavakban. Ha elfogadnánk, hogy német nyelven nevezték KRUMPLI névvel, akkor sem tudták elkerülni az ősmag(yar)-nyelvi névalkotás szabályait és kizárólag annak gyökszavaiból alkothatták meg, mivel a német nyelvnek nincs saját gyökrendszere, csak amit megörökölt az ősi anya-nyelvéből! Mégis azt kell mondanunk: ez a szó, ez a megnevezés még az ősmag(yar)-nyelven alakult ki, de kiesett az egyenes ági örökös magyar nyelvből, ám fennmaradt más utódnyelvben, majd a növény újkori megjelenésekor visszatért a nyelvbe. Viszont – és ez bizonyító erejű! – csak a mai magyar nyelven lehet szóboncolással megállapítani a megnevezés mondandóját! Egyetlen könnyen érthető magyar neve a P.TY – TY.P gyökre épülő PITYÓKA, amely a középkor végi újbóli megjelenésekor bigyó, bogyó szavak alapján is képződhetett. Mivel nincs új a nap alatt, így hozzátartozik az igazsághoz, hogy a valaha volt egyik ősnyelvi neve is a P.T – T.P gyökből: PaT – TaP indult. E gyökkel több nyelvben is jelen van: angol potato, német kartoffel (p > f), svéd potatis, olasz patata és mások. Azonban ezekben a nyelvekben nem mond semmit a gyök, míg a magyar nyelvben arra is rámutat: PaT – TáP, hogy lePOTYogva PATtog a talajon, és TÁPlálkozásra alkalmas. Bővebben a pityóka címszónál.