KÖVESZT – Abál. [NEM a NEMLÉTEZŐ finnugor tőből]
A KÖVESZT szó K.V – V.K gyökből indul: KöV – VuK (v > b: buk). Csodálom, hogy a CzF Szótár nem tér ki erre az ősrégi KOnyhai műveletre, amelyet a faedények idején napi rendszerességgel alkalmaztak. Ballagi Mór sem a valós értelmét írja le.
Mit jelent KÖVESZTeni? A faedényben, FAZÉKban is FŐZtek, de mivel nem tehették tűz fölé, így kemény, tűz és vízálló KÖVET forrósítottak meg tűzben, és a már elkészített, minden szükséges adalékkal ellátott, összeKOtyvasztott élelemmel, vízzel feltöltött fazakba belegörgették, beleKOttyantották, zakkantották, BUKtatták, és felforralta, megfőzte azt. Ez volt a KÖVESZTés.
Kiss Dénes írja, hogy a nagyanyja Zalában még KÖVESZTett szalonnának nevezte a főtt, abált szalonnát. Kiss Dénes: Bábel után.
A V hangcsoport – ÖVE – a kÖVEsztés tehát a forró kŐVEl, az általa gerjesztett hŐVEl történt, a felhEVÍtett vízben. A forralt, fŐVŐ anyag megpuhult, ehetŐVÉ vált.
A V.SZ – SZ.V gyök: VeSZ – SZíV, a köVESZtéssel a fazékban levő víz és anyagok átVESZik egymás ízét és kialakul a felSZÍVható ízletes köVESZtett leVES, eszezve: leVESZ. A kezdetekkor a névadások idején, evőeszközök hiányában üreges SZÍVószállal SZÍVják, SZIPpantják* a leVESZt, s tányér híján tenyerükbe VESZik a darabos étkeket és elSZOPogatják*.
Az SZT hangcsoport – ESZTŐ – az kövESZTÉssel a fazékba helyezett anyagok elvESZTEtték nyers állapotukat, akár a dagASZTOtt tÉSZTA a sütésnél, szintén a hő hatására, és így könnyebben megemÉSZTEtte a gyomor. Jelen van az ASZTAg, ASZTAl, kOSZTOl, tISZTA és más szavakban.
Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZéT – TeSZ, a SZÉTfő, ehetővé TESZ jellemzőket rejti magában.
SZT – TSZ: köveSZTéssel teTSZőleges puhaságúra főZTék (sz > t) az ételt.
/*/ A SZIPpantás, SZOPOgatás nyomán kialakult a leves másik neve: SZIPA, SZOPA, amely némely utódnyelvben hasonlóan az SZ.P gyökre épülő szó. Ilyen az angol soup, román supa, francia soupe, olasz zuppa, spanyol, portugál sopa stb.