KOVÁCS – Kalapálással formált vasalások, tárgyak, alkatrészek készítésével, illetve patkolással foglalkozó iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KOVÁCS K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VáK (k > g: vág). Mi kellett valaha a tűzgyújtáshoz? KOVA! Két KOVÁt ÁCSoltak (ütöttek), hogy szikra pattanjon ki: KOVÁCS. Mi kell a tűz felfokozásához? KOHolás: KOHÁCS. Mely fém a legjobban KOVÁCSolható? VAS, VAS-KÓ – KOVAS. Mi a CSInál szó egyik ősi változata? ÁCSiál, ÁCSol: KOVÁCSol. A V hang váltható az F, B és P hangokkal.
A KOVÁCS KOPogtat, KAlaPÁCSol, s ha kell keményen odaVÁg. A vas alakításakor CSAVaró műveleteket is végeznek (csav – vacs – vács). A csűrés-CSAVarás VACSkoló átalakítás. Persze, itt átvitt értelemben, hiszen a KOVÁCSolás tüzes vassal történik. A VAS több néven volt nevezve az ősmag(yar)-nyelven: VAS, KOVAS (kőből olvasztott), VASKÓ, FERŐS. Mindezek mellett a V hangcsoport – OVÁ – változatai bonyolult módon tartalmat létrehozó, azt egységben tartó, elindító értelműek a különböző mŰVEletekben. Ilyen a hEVÍt, ÖVEz, csAVAr, mŰVEl, AVAt, tÁVOlít, kAVAr, sAVAz, kOVÁszol, szAVAl és más szavakban. Tehát több névadó jellemző összhangja mutatkozik. A CzF Szótár leírása: „Minthogy a kovács koholva, kalapálva, vasat ütve verve dolgozik: legvalószinübb, hogy e szó gyöke a hangutánzó ko. Mi az ács végzetet illeti, ez kétfélekép értelmezhető, vagy a latin faber-nek megfelelő ács főnév, miszerint kovács annyi volna, mint ko-ács, mely szebbhangzat miatt v kapocshangot vett föl; vagy átalakult ás, mint bogács bogás, kalács kalás, bordács bordás, kajács kajás, tanács tanás, s több másokkal, miután több szavainkról világosan tudva van, hogy ily hangcserével keletkeztek, pl. ordas néhutt ordacs, bekes máskép bekecs. Ha továbbá azt is tekintetbe vesszük, hogy a h és v mint rokonok fölcseréltetnek, ennél fogva kovács annyi volna, mint a koha törzsökből eredett kohás, kohács, kovács.” Ha a felvonultatott szóalkotó elemek, azok értelmi kapcsolatai, bokrosodásaik kimutathatók a szláv nyelveken ilyen egyértelműséggel, bőséggel, akkor lehet szláv eredetről beszélni. Hasonló a medve szó, amelyet szintén szláv eredetűnek mondanak, de míg a szláv nyelvekben összesen található talán két névadó, a magyar nyelvben közel tíz.
MEDVE – Nagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MEDVE M.D – D.M gyökbővítmény: MeD – DöM. A MED gyök egyik jelentése NEDv, de annak tárolására alkalmas (m)EDény a MEDence is. Másik jelentése az ODúra céloz, MEDűben, ODúban, MÉlyeDésében, saját ODVÁban, MEDVÉben lakó MEDVEs, MEDVE. A MED üreget jelent a MEDence, MEDer szavakban is. A DV hangcsoport – EDVE – értelemadó a szóban, mivel alapvető jellemzőket világít meg. A mEDVEs nEDVEst is jelent. A mEDVE szereti a nEDVEs környezetet. Tehát: a mEDVE ODVÁban, vagy saját nEDVEs mEDVÉben élő állat. Télen ebben a nEDVEs mEDVÉben alszik álomba dermEDVE. A MEDVE szereti a lép nEDVÉt a mézet, kedvenc csemegéje a méz, amelynek régi neve: MED, azaz folyékony (ned) ÉDesség, a lép nEDVE, MEDVE, EDVE jó. Ott van nevében az evésre biztatás: EDd, mert a méz, a MED, EDVE jó. A DV páros a szó tengelyében alvó D.V – V.D gyök: DúV – VaD. A MEDVE VADállat, DÚVad, dúVAD. Ugyanakkor a VEDlik, átVEDlik.
Ha nem vérMEDVE, akkor kEDVEs állat, főleg a bocsok. Megjegyzendő: a DV páros a két legellentmondásosabb hangot tartalmazza. A velük alkotott szavak: VaD, VáD, VeD, VéD stb. igazolják ellentmondásos voltukat. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Amikor táMAD, akkor két lábra áll, fölemelkedik (medik – emelkedik – madár). A több névadó jellemző összhangja itt is érződik. A CzF Szótár szerint: „A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, foglalkodik és -kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.” Kiem. K.S. A MEDVE román neve, az URS is innen ered, valószínű az odúŐRZŐ, odúURZú régies alakjából, de lehet az ERŐS szóból is (urus), amelyből az oroszlán, de orosz népnév is eredt, amely szintén ERŐS jelentésű. A szó gyökének eredete, de minden eleme is ősmag(yar)-nyelvi. Magyarázata csak magyar nyelven lehetséges. A szláv nyelvek MEDVED szava, annak összetevői is szintén az ősmag(yar)-nyelvből eredőek. Amikor a szláv nyelvek felvonultatnak ennyi névadó jellemzőt akkor lehet szláv eredetről beszélni.