KOVÁCS – Kalapálással formált vasalások, tárgyak, alkatrészek készítésével, illetve patkolással foglalkozó iparos. [bérnyelvész: szláv]
A KOVÁCS K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VáK (k > g: vág). Mi kellett valaha a tűzgyújtáshoz? KOVA! Két KOVÁt ÁCSoltak (ütöttek), hogy szikra pattanjon ki: KOVÁCS.
Mi kell a tűz felfokozásához? KOHolás: KOHÁCS.
Mely fém a legjobban koVÁCSolható? A VAS több néven volt nevezve az ősnyelven: VAS, KOVAS, KŐből VASalt (szerzett) olVASZtott, VASKÓ, FERŐS. Tehát: KŐ–VAS, VAS-KÓ – KO-VAS.
A CSInál szó egyik ősi változata: ÁCSiál, ÁCSol, KOVával, KOVán gerjesztett tűzön ÁCSol – KOVÁCSol.
A V hang váltható az F, B és P rokonhangokkal. A KOVÁCS KOPogtatva ÁCSol, KAlaPÁCSol, KOPÁCSol, s ha kell keményen odaVÁg.
A történelem első KOVÁCSmestere az Özönvíz előtti Tubálkan nevű férfi, aki TUBÁLta BOTOLta a feltüzesített fémet. A név TUBÁL – LÁBUT átfordítása azt is elárulja, hogy LÁBUT, azaz LÁBÁT használta a fújtató működtetéséhez.
A Vízözön után még 350 évig egynyelvű volt a világ. Akkor hogyan lehet szláv eredetű a KOVÁCS szó, hiszen még csírában sem voltak?
KoVáCS – KoPáCS hangváz: K-V-CS – K-P-CS.
A V hangcsoport – OVÁ – a kOVÁcs különböző mŰVEleteket végez: a tüzet fÚVÓval élénkíti, más szóval: elEVEnebbé teszi, mivel így hEVÍti a vasat, amelyet aztán kOVÁcsolva megmŰVEl, ide-oda csAVAr. A kerékre ÖVEt, a rÁFOt (v > f) rÁVOnja. A vízbe AVAtva edzi a VAsat, sAVAzva tisztítja. Tehát több névadó jellemző összhangja mutatkozik.
A szóvégi V.CS – CS.V gyök: VáCS – CSaV, a vas alakításakor CSAVaró műveleteket is végeznek (csav – vacs – vács). A csűrés-CSAVarás VACSkoló átalakítás. Persze, itt átvitt értelemben, hiszen a KOVÁCSolás tüzes VASsal történik.
KoVáCS – VaSaK hangváz: K-V-CS – V-S-K.
A KOVÁCS szakmához kemény vasgyúró CSÁVÓKra van szükség.
KoVáCS – CSáVóK hangváz: K-V-CS – CS-V-K.
Olyanokra, akik csak úgy VACSKOlják (jelképesen) a VASKÓHból kivett VASKÓt.
KoVáCS – VaSKó – VaSKóh – VaCSKol hangváz: K-V-CS – V-S-K – V-S-K-h – V-CS-K–l.
Az ősiségben a KOVÁCS minden darab vasat felhasznált, nem engedte ÓCSKÁVÁ válni.
KoVáCS – óCSKáVá hangváz: K-V-CS – CS-K-V.
A CzF Szótár leírása: „Minthogy a kovács koholva, kalapálva, vasat ütve verve dolgozik: legvalószinübb, hogy e szó gyöke a hangutánzó ko. Mi az ács végzetet illeti, ez kétfélekép értelmezhető, vagy a latin faber-nek megfelelő ács főnév, miszerint kovács annyi volna, mint ko-ács, mely szebbhangzat miatt v kapocshangot vett föl; […] Ha továbbá azt is tekintetbe vesszük, hogy a h és v mint rokonok fölcseréltetnek, ennél fogva kovács annyi volna, mint a koha törzsökből eredett kohás, kohács, kovács.”
Ha a KOVÁCS szó magyar nyelvben kialakulását bizonyító felvonultatott szóalkotó elemek, azok értelmi kapcsolatai, bokrosodásaik kimutathatók a szláv nyelveken is ilyen egyértelműséggel, bőséggel, akkor lehet szláv eredetről beszélni.
Hasonló a medve szó, amelyet szintén szláv eredetűnek mondanak, de míg a szláv nyelvekben összesen található talán két névadó jellemző –, de az is magyar gyökbővítmény – a magyar nyelvben közel tíz.
—————-
KOVÁSZ – Kenyérsütéshez használt kelesztő anyag. [bérnyelvész: szláv] A KOVÁSZ K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VaK. A KOVász készítése KAVarással indul.
Egy másik jellemzője, hogy a teknőről VAKarják (vak – kav – kov) le a tésztamaradékot, amiből a KÖVetkező KOVász lesz.
A KOVÁSZ egy különálló VASZOK, erjesztő FÉSZEK, amelyet a tésztába süllyesztenek, elKAVarnak, és kelesztéskor, akár egy erjesztő, bomlasztó fészek, VASZKOlódik (ko-vász – vasz-ko) a tésztában, mintegy felforgatva a liszt csíráiban levő addigi belső nyugalmi állapotot.
KoVáSZ – VaSZoK – FéSZeK hangváz: K-V-SZ – V-SZ-K – F-SZ-K.
Az élesztő előtti időkben ehhez voltak SZOKVA az asszonyok.
KoVáSZ – SZoKVa hangváz: K-V-SZ – SZ-K-V.
A CzF Szótár leírása: „kov-ász, mintegy kav-ász, ami kavar vagy kavarva van. […] Savanyított tészta, mely által a kenyérnek való lisztet keverik, kavarják vagy mint mondani szokás, megkelesztik. […] Szélesb ért. vizzel kevert (kavart) és összegyúrt liszt, […] Mind hangra, mind értelemre nézve rokon a kotyva, kotyma, kotyvaszt, kotyfol szókkal is, melyek általán habarás (kavarás) általi sütést, főzést jelentenek; innen kovász annyi is lehet, mint kotyvasz, melylyel a sütésre készített lisztet keverik. A szláv kvasz ugyan egészen megegyezik vele, de rokon hangu és értelmü szókat aligha képes kimutatni.”
Tehát a szláv nyelvekben nincs szóbokra, nincs vonatkoztatható kapcsolata, a magyar nyelvben viszont bőven van.
A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a jellemzőkben: az előző dagasztáskor a teknő oldaláról lEVAkart tésztamaradék lesz a kOVÁsz, amely sAVAnyított kelesztő. Ezt kAVArva készítik, beAVAtják, belekAVArják a kelesztendő tésztába, amelyben az erjesztés szÖVEvényes vegyi mŰVEletét végzi el. Ettől térfogatban is terjed, amit a szóban levő ÁSZ gyök mutat, amely nagyságot és széles kiterjedést is jelent a szavakban: arASZ, ASZtag ASZtal stb.
A V.SZ – SZ.V gyök: VáSZ – SZöV mutatja: a koVÁSZ folyamatot VISZ végbe. A kelesztésnek nevezett belső elváltozások erjesztő SZÖVevényét indítja el a tésztában, VASZkolódva (mozgásnak indulva).
A KOVÁSZ szó minden névadó jellemzője jelen van a mai magyar nyelvben. Ennek ellenére lehet keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló névadó jellemzőket. Küzdelmes erőlködés lesz.
A KOVÁSZOLás Özönvíz utáni találmány, ugyanis előtte nem volt erjedés. Ezért csapta be Noét a közben borrá erjedt must. A KOVÁSZOLást az ősnyelvű nép asszonyai találták fel.
A szláv nyelvek kialakulására még évezredet kellett várni. Semmi bajom a szláv nyelvű tisztességes emberekkel, de ne hazudjunk! Nyugodjanak meg a magyar nyelv szavainak szlávozó, szlovákozó kovászoló magyartalan nyelvészei: a Kovászna név is magyar eredetű.
Azt is vegyék figyelembe, hogy a SZLÁVOK egy ága a SZLOVÁK, amely művileg KOVÁSZOLt kifejezés. De ezt is csak magyarul lehet levezetni. SZLáVoK – SZLoVáK – KoVáSZoL hangváz: SZ-L-V-K – SZ-L-V-K – K-V-SZ-L
De ez nem jelenti azt, hogy ők találták fel a KOVÁSZt. Különben, tárják fel a KOVÁSZ szó kialakulásának lépcsőzetes fokozatait, és a névadó jellemzőket is szláv nyelveken. Lám milyen KOVÁSZolt nyelvi KAtyVASZ jön ki belőle?
A valóság – már ha érdekel valakiket – a szlávok a tatárjárás után tódultak, tótultak ide, addig egy szál sem élt itt. Ugyanígy a románok, akik ólálkodva jöttek be nyájaikkal a hegyeken.