A kötött mássalhangzó-párosok tulajdonképpen alvógyökök. A kötött mássalhangzó-párosok oda-vissza fordításban értelemhordozók egy tárgykörön belül.
Ezek hangkieséssel alakultak ki: süRöGő –> süRGő, foRoGó –> foRGó, teKeNő –> teKNő, füRöDő –> füRDő és mások
Felélesztve egy beillesztett hangzóval, gyökké válnak. Minden kötött mássalhangzó-páros sajátos értelemhordozó a szóban.
Különböző jelenségek leírásánál visszatérő hangként jelennek meg a szóban, együtt és elválasztva, akár több hang távolságra is.
A KN – NK kötött mássalhangzó-párosok, jelképes és valós – feltölthető – mélységeket, mélyítéseket, bemaródásokat jelenítenek meg.
Ilyenek: aKNa, teKNő, zoKNi, de a mélybe leszöKNi is.
Valamit megszoKNi, gyakorlatban bele kell mélyülni.
De a teKeNő, KeNu, KaNál, KaNna, KaNcsó, KaNdalló szavakban is mélység.
A KN hangok eltávolodva is bemélyedést leírók a szavakban: KemeNce, KatlaN stb. Ugyanezt jelenítik meg KászoN és KovászNa térségek nevében is. Mindkettő medencében terül el.
De ugyanígy bemélyülő tért jelentenek az utódnyelvi: KamioN, KaNioN (canyon), KeszoN szavakban.
Az ellen oldalon kiemelkedéseket is: KaN, KáN, vulKáN, BalKáN, ám ezek mélyedésekkel is kapcsolatosak.
Az NK páros szintén valamiféle jelképes vagy valós érzelmi-testi mélységben lét, hiányosság kifejezője, ahonnan szabadulna, ha lehet: báNKódik, csoNKa, laNKad, maNKó, rimáNKodik stb.
De ellenkező jelentésű, kellemes, játékos túlmozgást leíró a csaliNKázik, csicsoNKázik, ficáNKol, lábatlaNKodik szavakban.
Gyökként – NÁK – folyadék, amellyel feltölthető a mélyedés, a KANnában, KANcsóban, csaNAKban is NÁKot tárolnak. A csaNAKból inNÁK, NÁKolnék, NÁKolnák. Mit? NÁKot, azaz italt, vizet.
A KAN böKNé a KANcát NÁKkal töltve.
A kihalt vulKÁNi aKNába, teKNőbe NÁK, víz gyűl, tó lesz, pl: Szent Anna-tó.
A kötött mássalhangzó-párosok a kutató nyelvész számára olyanok, mint irányító forgalmi táblák, útjelző bóják: Erre tarts a cél felé! Mutatják a gyökelemzés irányát egy tárgykör vizsgálata, elemzése közben.
De az utódnyelvi szavakban is jelen vannak és rejtik eredeti, ősnyelvi származásuk titkát. Velük kapcsolatos körülíró magyarázat csak a ma is élő ősnyelven, a nyelvi titkok MAGYARázó nyelvén, a magyar nyelven adható.
EZ VITATHATATLAN!
– OLASZ: aBLuente, az ősnyelvi öBLít értelmi köréből származó. A mosás, öBLítés LéBen, vízben, így távozik BeLőle a szenny. Ha LoBbantjuk, azaz főzzük, akkor még hamarabb tisztul. A székelyföldi Sóvidéken LoBbasztják, lobBASZtják, ez erőteljes, állandóan LoBogó forralás, ugyanis a BASZ gyök erőteljes, nagy nyomást jelent. Utána kiterítjük, hadd LiBbentse, LoBogtassa a szellő, úgy hamarabb szárad.
– ANGOL: uRGent, emeRGency a süRGős, vészes értelem. Ilyenkor RuGalmasnak, GöRdülékenynek lenni, uGRásra készen, hogy RöGvest segíthessen.
A gyors süRGés-foRGás jellemző ilyenkor, mivel süRGetők a körülmények. A mindenkori süRGés, foRGás nagy GaRral jár, néha moRGás, döRGés duRoGás (durrogás) színezi.
– ROMÁN: coDRu (kodru), paDuRe = eRDő, lehet szuRDokvölgyi (szurdok – kodrusz) is, ahol moRD, DuRva RagaDozók: oRDasok, s régebb páRDucok tanyáztak. Az eRDő, a coDRu RúDszerű szálfák DőRe tömege. Ahogy kiérünk az eRDő sötét sűrűjéből, felDeRül a fény.
Lehet próbálkozni a címszavak olasz, angol, román nyelvi körülírásával, oly szöveggel, amelyben sűrűn megjelennek a BL – LB, az RG – GR és az RD – DR párosok, együtt vagy gyökként.
Küzdelmes lesz, de megéri, mert bizonyítja a nyelvi valót!