KÓSTOL

KÓSTOL – Ételt, italt ízlel. Tapasztalatot szerez valamiről, ízelítőt kap belőle. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KÓSTOL K.S – S.K gyökbővítmény: KóS – SoK. A KO, KÓ ősgyök, táplálékkal, annak bevitelével is kapcsolatos. A KOnyha, KOtyvaszt, KÓstol, KOrtyol, laKOmázik, KOszt, KOplal és mások. A KOSZT, a KÓST szó hangváltott eSZ-ező alakja, amelyet módosulva az ősmag(yar)-nyelv utódnyelvei is használnak: KÓST > KOSZT > GASZT > GUSZT. A KÓ ősgyök kapcsolódik a KŐhöz, amely tűzhely alapanyagként és főzési segédeszközként (kövesztés) épült be a táplálékKÉszítési kifejezésekbe. Tehát a KO, KÓ, KOnyha, KÓstol kapcsolatban vannak. Aki KÓStol, az SOK ízből válogat. Az ST hangcsoport – ÓSTO – tESTvonatkozású is. Székelyül a takarmány neve: kÓST. Ez ősmag(yar)-nyelvből való szó, és az állatállomány takarmánykészlete érthető alatta. Azt mondják: Van elég kÓST a télire. Az ISTÁpol, ISTÁlló neveknek is közük van ehhez. A kÓST – táp, kÓSTÁpol, kÓSTOló, kÓSTÁló. (Mint tápol, stápol, istápol, vagy stáll, instál, istál, istálló.)  Étel- és táplálékvonatkozású még: ÜST, ÜSTÖlő (fokhagyma). Aki nem dolgozik ne is egyék közmondás más szavakkal: Aki rEST, lUSTA az ne kÓSTOljon. Ide tartozó még a mESTErszakács, a fÜSTÖlő, ESTÉly, amely szintén kÓSTOlással, azaz evéssel egybekötött. A felhozatal leírása, lISTA. De a mUSTÁr, mint ízESíTŐ, a konyhai tÜSTÉnkedés stb. Ha fordítjuk KÓST – STÓK, ami az utódnyelvekben a felhalmozott készletet jelenti (stock, stoc). Az ST páros, mint S.T – T.S gyök: SüT – TüS, a SÜT, TÜStént, TESpi, réTES  és más szavakban szintén kötődik a KÓSTOLás fogalomköréhez. A szóvégi T.L – L.T gyök: ToL – LáT. A székely nyelvjárásban létezik a TOLlászás szó, amely azt jelenti, hogy megkeresi, felszedegeti az elmaradt darabokat. Régen aratás után a tarlón TOLlásztak, a megLÁTott kalászokat összeszedték. Ezt más terményeknél is megtették. Például volt pityóka (krumpli) TOLlászás is. A mindenbe belekósTOLgatás szintén ilyen TOLlászás. Amit LÁT, megkíván, azt megkósTOLja, s ami nem ízlik, arrébb TOLja. Az utódnyelvekből visszatért: gusztál, gusztus, gasztro-, gasztronómia szintén ősmag(yar)-nyelvi származékok, és alapos, átfogó magyarázat azokra csak a mai magyar nyelven, a fenti felsorolások nyomán adható. Ezekről még a gasztronómia, gusztál címszavaknál.