KÓSTÁL, KÓSTOL, KOSZT, KOSZTÜM

KÓSTÁL – Valamilyen ára van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A KÓSTÁL K.S – S.K gyökbővítmény: KóS – SoK. Székelyországban ma is használatban van: Mit KÓSTÁL? A kérdést KÖRülpuhatolózó céllal teszik fel, és ez régről, talán ősidőktől maradt gyakorlat. Aki KÓSTÁL, az SOKból válogat. Feleletként jön egy másik kérdés: Há’ mennyire TAKSÁlja? A két szó mássalhangzói ugyanazok, csak más sorrendben. Ez bizonyítja egybehangzó jelentésüket. A kérdést mintegy beleKÓSTOLásképp teszik fel, és azzal a gondolattal, hogy abból még lehet kiharapni, azaz lealkudni. Az ST páros a szétoszlás, szétterjedés, szétterültség, azaz terjedelemmel kapcsolatos értelmű (posta, füst, üst). A KÓSTÁL tehát az alsó-felső értékhatár közt ingadozó árrés létezését sejteti. Az S hang a váSár és a világ első váSári fizetőeszköze – vaS – meghatározó SúlyoS, fonToS (st – ts) hangja. Az ST páros, mit S.T – T.S gyök: SéT – ToS hangjaival érdekes gondolatmenetre ad lehetőséget. Jelenléte a SÉTa, SETtenkedő szavakban mutatja, hogy csak tájékozódó, puhatolózó tekintgetés, kérdezés. A SÜT szóban is jelen van, és ismert az a mondás, hogy: majd kiSÜTnek valamit. Ez esetben a végső árat. Az eladó válaszolt a kérdésre a végső megegyezés nyomán. Azt mondta: – SŐT, hogy annyi! A SŐT szavunk, iSméTelt bizonyítási nyomaték. A SŐT fordítva TŐS, vagyis az eredeti (töves – radikális) valamire mutatás. A latin és utódnyelvei, vagy a minden nyelvből összeverbuvált angol nyelv is használja a KÓSTÁL szót.  

KÓSTOL – Ételt, italt ízlel. Tapasztalatot szerez valamiről, ízelítőt kap belőle. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KÓSTOL K.S – S.K gyökbővítmény: KóS – SoK. A KO, KÓ ősgyök, táplálékkal, annak bevitelével is kapcsolatos. A KOtyvaszt, KÓstol, KOrtyol, laKOmázik, KOszt és mások. A KOSZT a KÓST szó hangváltott eSZ-ező alakja, amelyet módosulva az ősmag(yar)-nyelv utódnyelvei is használnak: KÓST > KOSZT > GASZT > GUSZT. A KÓ gyök kapcsolódik a KŐhöz, amely tűzhely alapanyagként és főzési segédeszközként (kövesztés) épült be a táplálékkészítési kifejezésekbe. Tehát a KO, KÓ, KOnyha kapcsolatban van. Aki KÓSTOL, az SOK ízből válogat. Az ST páros teSTvonatkozás kifejezője. Székelyül a takarmány neve: KÓST. Ez ősmag(yar)-nyelvből való szó, és az állatállomány takarmánykészlete érthető alatta. Azt mondják: Van elég KÓST a télire. Az iSTápol, iSTálló neveknek is közük van ehhez. A KÓST – táp, KÓSTápol, KÓSToló, KÓSTálló. (Mint tápol, stápol, istápol, vagy stáll, instál, istál, istálló.) 

Ha fordítjuk KÓST – STÓK, ami az utódnyelvekben a felhalmozott készletet jelenti (stock, stoc). Az ST párossal étel- és táplálékvonatkozású még: üST, üSTölő (fokhagyma), teST. Aki nem dolgozik ne is egyék közmondás más szavakkal: Aki reST, luSTa az ne kóSToljon.  

KOSZT – Étkezés illetve ehhez az élelem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KOSZT K.SZ – SZ.K gyökbővítmény: KoSZ – SZoK. A KOSZT szó kötődik a KO, KÓ ősgyök, táplálékkal kapcsolatos kifejezéseihez, a KOnyhához, KOtyvasztáshoz, KÓSToláshoz, laKOmához, az aSZTalon történő eloSZTáshoz, eméSZTéshez. A KOSZT, mint összesség, különböző SZOKásokhoz kötött. Ma is élő mondás: a KOSZTot meg kell SZOKni. A KOSZT utódnyelvi változatai: GUSZT, GASZT (gusto, gastro). A német nyelv a korábban kialakult utódnyelvekből (ógörög, latin) örökölte meg a kifejezést, de az eredet az ősnyelv, ősmag-nyelv, ősmag(yar)-nyelv.  

KOSZTÜM – Egy anyagból készült, rövid kabátból és szoknyából álló női öltözék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia < olasz] A KOSZTÜM K.SZ – SZ.K gyökbővítmény: KoSZ – SZoK. A KO ősgyök egyik értelme taKAr. Például: KAbát, KÓbor stb. A kOSZTüm az OSZTováta, pOSZTó szavakhoz áll közel, anyaga azokhoz kötődő. A KOSZTÜM népSZOKáshoz is kötődő. A KOSZ – SZOK gyök, a SZOKnya, SZOKmány alapszava.  A SZOKnya sem szláv, hanem magyar szó. SZÖvött anyagból KÉSZült SZOKásos női öltözet, amely SZOrosan Kötött, NYAkban, azaz derékban. A már említett SZOKmány szintén magyar szó. Az SZ.T – T.SZ alvógyök: SZöT – TeSZ, még rejt jellemzőt, hiszen a SZŐTtes, SZÖveT szavak alapja. A TESZ gyökből alakult ki az utódnyelvi TEXtil szó, amely az X felbontása után (ksz) a TAKács (szövőmester) szó gyökszavát is felmutatja: TEK-sztil. Ám itt az SZT páros is megmutatkozik – tekSZTil –, amely a SZŐTtes, SZÖveT szavak értelemadója. A TÜM, TÖM, azaz TÖMörített, hiszen a KOSZTÜM két elemből álló: KAbát, régiesen KObát, és SZOKnya (nadrág). A KOSZTÜM (készruha) – az irányadó SZOKás szerint – a SZŐTT pOSZTó, SZŐTtes, SZÖveT METélése, azaz szabása, majd ÖSZ-szeTŰZködése (varr) nyomán KÉSZül el. Így hát a KOSZTÜM (fr. cos-tume) szó elemei az ősmag(yar)-nyelvből erednek, annak gyökeire épülő szó. Sem francia, sem olasz nyelven nem magyarázhatóak a szó alapvető elemei. Gyökszavaik, az anya-nyelvtől, az ősmag-nyelvtől örököltek.