KORPA – A gabona héjából őrléskor keletkező, takarmánynak való melléktermék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KORPA K.R – R.K gyökbővítmény: KoR – RoK. A KORpa felületi HORzsolással, KORzsolással, DÖRzsölhető a magvak KARéjáról, azaz héjáról. A KORPA sovány, száraz anyag. Az RP hangcsoport – ORPA – jelen van az ÁRPA szóban is. A kORPA tulajdonképpen a morzsák tÖRPÉje, mivel apróbb. A korholó mardosás kifejezésére van a kÁRPÁl szavunk. A hÁRPIa nő ugyanezt teszi. A hORPAsz gebeség a kORPÁhoz hasonló kiszáradás jele. Az RP páros, mint alvó R.P – PR gyök: RoP – PoR hangjaival alkotható szavak, a REPed, ROPog, POR, PEReg, az aPRÓra törtség értelmét közvetítik. A száraz anyagok ROPogva törnek, lePÖRögnek, s könnyen RÖPködnek. A POR szintén száraz, mint a KORPA. Ha fordítva olvassuk: APROK, és a KORPA szemcsék APRÓK. A szóvégi PA gyök, védő burkoló elemek szókezdője: PArlag, PÁzsit, PApucs, PAjzs és mások. A korPA is védő, a magvak, a csíra, védő, burkoló felülete. Nincs itt szláv elem, de lehet keresni a szót kialakító jellemzőket a szláv nyelvekben. Küzdelmes kutatásnak ígérkezik.