KORONG, KORPA, KORSÓ, melyet átvettek a szláv nyelvek

KORONG – Lapos henger alakú tárgy. [AMagy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KORONG  kör alakú.  A  cselekvést,  haNGot,  járást,  s  ezekből  eredő  jellemzőket  jelölő  NG  párossal alkotott  szavak  kihazudhatatlanok  a  magyar  nyelvből. 

A  KORONG  kereNG,  keriNG,  néha bolyoNG, csapoNG, mint  a  jégKORONG,  mely  ütközve döNG.  A  két  összeforgó  heNGer, KORONG máNGorol. Próbálkozni  kell,  talán  ennyire  magyarázható  „szlávul”   is.  

KORPA – A gabona héjából őrléskor keletkező, takarmánynak való melléktermék.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv]A KORPA  tengelyében levő RP párossal alkotható szavak, a RePed, RoPog, a szárazság értelmét    közvetítik. A száraz anyagok RoPogva törnek.  A KORPA is száraz, a gebe hoRPaszsága is kiszáradtság jele, s a háRPia is egy kiszáradt vén  boszorkány. Az RP páros fordítottja a PR páros. Ezzel alkotható a PoR,  mely szintén száraz, mint a KORPA. Ha fordítva olvassuk: APROK,  és a KORPA  szemcsék APRÓK. Hol itt a szláv elem? Lehet „szlávul” is magyarázni!   KORSÓ – Öblös, szűknyakú, egyfülű cserépedény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szlovák] A szó gyöke KOR, körértelmű. A KORSÓ  valóban KÖR alakú, a fazekas KORongján  foRgáSsal  alakított, kör alakú vizes  edény. A KORSÓk a polcon SoRakoznak. Az RS  páros a legeRősebb R hangból és a kissé ellentmondó S hangból (serény,súlyos)áll össze. A KORSÓról – főleg a SöRre gondolva – az jut az  ember eszébe, hogy gyoRSan használható, haRSány  táRSaságban  körbe adható, tehát az RS páros különböző jellemzői is  kidomborodnak. Az RS párossal alkothatók: SáR, azaz agyag, a KORSÓ  alapanyaga, SeR, SöR, erre is való. KORSÓval járnak a foRráSra vízért. A KORSÓ anyaga a töRőS CSeRép (S > CS), ez a hátránya. Ha  szlovák az eredet, akkor ennél jóval több névadó jellemzőt kell azon a nyelven felSoRolni? Külön kérésre. Ez török eredettel jelölve. KOPORSÓ – holttest eltemetésére való hosszúkás, fából, ércből való láda, tartó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A forrást már nem tudnám megjelölni, de régen olvastam, hogy a középkorban a KOPORSÓ szót, ékszereket tartó kis dobozra is alkalmazták, melyben keresgélve KAPARtak, KAPARásztak.Az RS  páros ilyen jelentést ad a peRSely, taRSoly szavaknak is. És  valóban nem biztos, hogy a halállal volt kapcsolatos az eredeti megnevezés, az RS  páros ugyanis – főleg az S hangnak szélsőségeket megjelenítő  tulajdonsága okán – inkább a sűrű, serény, gyors  mozgás, forgás, vagy hangulatos jelenségeket leíró jelentésű: a farsang,  harsan, harsány,  gyors, orsó, szavakban. Az, hogy végül mégis a mai – halállal, holttal  kapcsolatos – jelentése lett, az RS páros által képviselt ellenoldali jelentésből eredhet. Mert az RS páros a kóRSág, keSeRv,soRS  szavakban, de a SíRás, SíR szavakban is  megjelenik. Bár a CzF Szótár szerinta SíRs  zónak szintén nem a mai jelentése volt a kezdetekkor, hanem a termények  részére, azok tárolására ásott gödröket nevezték SíRnak, melyeknek később – az rhang lágy társára, az l hangra váltva – ma siló a nevük. A CzF szótár ezt írja  KOPORSÓra: „e szónak gyöke a burkot  vagyis öblös üreget jelentő kop v. Kob, melytől kopolya vagy kobolya (am.Kivájt üreg) is származik.” Kivájt – kiKAPARt. A KAPAR, KOPOR értelme  mindenképp jelen van. A POR, mely a halálkor a testre  használt PORhüvely kifejezés része is. Székelyföldön ma is használt mondás: ’ha meghalok, elKAPARtok a fődbe.’ A török nyelveknek annyi közük van ehhez,  hogy ők átvevők az ősmag(yar)-nyelvből.