KORONG – Lapos henger alakú tárgy. [AMagy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KORONG kör alakú. A cselekvést, haNGot, járást, s ezekből eredő jellemzőket jelölő NG párossal alkotott szavak kihazudhatatlanok a magyar nyelvből.
A KORONG kereNG, keriNG, néha bolyoNG, csapoNG, mint a jégKORONG, mely ütközve döNG. A két összeforgó heNGer, KORONG máNGorol. Próbálkozni kell, talán ennyire magyarázható „szlávul” is.
KORPA – A gabona héjából őrléskor keletkező, takarmánynak való melléktermék.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv]A KORPA tengelyében levő RP párossal alkotható szavak, a RePed, RoPog, a szárazság értelmét közvetítik. A száraz anyagok RoPogva törnek. A KORPA is száraz, a gebe hoRPaszsága is kiszáradtság jele, s a háRPia is egy kiszáradt vén boszorkány. Az RP páros fordítottja a PR páros. Ezzel alkotható a PoR, mely szintén száraz, mint a KORPA. Ha fordítva olvassuk: APROK, és a KORPA szemcsék APRÓK. Hol itt a szláv elem? Lehet „szlávul” is magyarázni! KORSÓ – Öblös, szűknyakú, egyfülű cserépedény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szlovák] A szó gyöke KOR, körértelmű. A KORSÓ valóban KÖR alakú, a fazekas KORongján foRgáSsal alakított, kör alakú vizes edény. A KORSÓk a polcon SoRakoznak. Az RS páros a legeRősebb R hangból és a kissé ellentmondó S hangból (serény,súlyos)áll össze. A KORSÓról – főleg a SöRre gondolva – az jut az ember eszébe, hogy gyoRSan használható, haRSány táRSaságban körbe adható, tehát az RS páros különböző jellemzői is kidomborodnak. Az RS párossal alkothatók: SáR, azaz agyag, a KORSÓ alapanyaga, SeR, SöR, erre is való. KORSÓval járnak a foRráSra vízért. A KORSÓ anyaga a töRőS CSeRép (S > CS), ez a hátránya. Ha szlovák az eredet, akkor ennél jóval több névadó jellemzőt kell azon a nyelven felSoRolni? Külön kérésre. Ez török eredettel jelölve. KOPORSÓ – holttest eltemetésére való hosszúkás, fából, ércből való láda, tartó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A forrást már nem tudnám megjelölni, de régen olvastam, hogy a középkorban a KOPORSÓ szót, ékszereket tartó kis dobozra is alkalmazták, melyben keresgélve KAPARtak, KAPARásztak.Az RS páros ilyen jelentést ad a peRSely, taRSoly szavaknak is. És valóban nem biztos, hogy a halállal volt kapcsolatos az eredeti megnevezés, az RS páros ugyanis – főleg az S hangnak szélsőségeket megjelenítő tulajdonsága okán – inkább a sűrű, serény, gyors mozgás, forgás, vagy hangulatos jelenségeket leíró jelentésű: a farsang, harsan, harsány, gyors, orsó, szavakban. Az, hogy végül mégis a mai – halállal, holttal kapcsolatos – jelentése lett, az RS páros által képviselt ellenoldali jelentésből eredhet. Mert az RS páros a kóRSág, keSeRv,soRS szavakban, de a SíRás, SíR szavakban is megjelenik. Bár a CzF Szótár szerinta SíRs zónak szintén nem a mai jelentése volt a kezdetekkor, hanem a termények részére, azok tárolására ásott gödröket nevezték SíRnak, melyeknek később – az rhang lágy társára, az l hangra váltva – ma siló a nevük. A CzF szótár ezt írja KOPORSÓra: „e szónak gyöke a burkot vagyis öblös üreget jelentő kop v. Kob, melytől kopolya vagy kobolya (am.Kivájt üreg) is származik.” Kivájt – kiKAPARt. A KAPAR, KOPOR értelme mindenképp jelen van. A POR, mely a halálkor a testre használt PORhüvely kifejezés része is. Székelyföldön ma is használt mondás: ’ha meghalok, elKAPARtok a fődbe.’ A török nyelveknek annyi közük van ehhez, hogy ők átvevők az ősmag(yar)-nyelvből.