KORLÁT – Teret elhatároló, valamit lezáró kerítésszerű építmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KORLÁT K.R – R.K gyökbővítmény: KoR – RaK. A KORLÁT (körlet) TELek KÖRüLvéTelére alkalmas kiRAKott KERíTés, térelválasztó. A KoRLáT hangváz hangjai a KöRüLKeRíT szóban. Az RL hangcsoport – ORLÁ – a kORLÁt a bÉRLŐnek határt szab: eddig bÍRLAlod. A bitORLÓ előtt is van kORLÁt, hiszen az egész világ nem az övé egyedül. Néha kORLÁtot kell szabni a pazARLÁsnak, de a vándORLÁsnak is. Minden kORLÁtozás ingERLŐ. A vitORLA is egy kORLÁt, tORLAsz a szél előtt. Mintha azt mondaná: Nem engedlek áthatolni, csak ha magaddal viszel. Az RL páros, mint R.L – L.R gyök: RaL – LaR hangjaival alkothatók az uRAL,teREL, LÁRma szavak. Az RL páros uRaLkodással, aláRendeLéssel kapcsolatos kifejezések értelemmeghatározója. Az uRALkodó hatalom – jelképes, esetenként valós – KORLÁTokat állít alattvalói KÖRé, amelyen belül teRELhetőek. A szóvégi L.T – T.L gyök: LáT – TáL, a korLÁTon belüli átLÁTható helyzet, tettek, szándékok. A korLÁT lehet annyira magas és tömör, hogy nem átLÁTható, nem TALálni menekvésre rést. A szó az ősi nyelven alakult ki, közvetlenül az édeni bukás, kiűzetés után, amikor a sKARLÁTvörös tüzes pallos zárta el a visszavezető utat. Ez volt az első KORLÁT az emberi történelemben.
KORMÁNY – Az a szerkezet, mellyel némely jármű menetirányát szabályozzák. Az államhatalom központi irányító szerve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A KORMÁNY K.R – R.K gyökbővítmény: KoR – RoK. A körértelmű KOR és a kezet jelentő MÁN, a szóvégi NY hang a viszonyító NT páros módosulata. A szó körmozgásra utal – KÖRMÉNT forog, a KORmány körbe megy, vele görbe pálya írható le, fordítható az irány. A régi idők kishajóit rudakkal KORMÁNYozták (ormány, formány, mint fordító), később kerékkel, amely KÖRbe forgatható a könnyebb erőátvitel végett. A KORmánnyal KÖRalakú pálya is leírható. A KORmány KORlátoz, meghatározza az irányt. A KORMÁNY szó a KÖRültekintésre is vonatkozik, és a KÖRülMÉNYekhez is viszonyul. Az RM hangcsoport – ORMÁ – néhány szóban a politikai kORMÁny tetteiről: tERMÉszetes, tERMÉszettel összhangban, hARMÓniában levő irányt kellene biztosítania. Ehelyett ÁRMÁnykodó, törvényt törvényre hozva fÖRMEd alattvalóira, saját gyARMAtként kezeli az országot, ami előbb-utóbb, nemtetszést, lÁRMÁt vált ki, és zendülés esetén dERMEsztő következményei lehetnek. Az RM páros, mint R.M – M.R gyök: RoM – MaR hangjaival alkotható szavak a KORMÁNYzás következményeit leírók. Rossz KORMÁNYzással haMAR ROMmá tehető a jármű vagy az ország, sőt az egész élővilág. Az erőszakos politikai KORMÁNY RÉMuralmat gyakorol, beleMAR alattvalóiba, elMARja javaikat, az ellenszegülőket, ellene MORgolódókat kiMARja a nép közül. Úgy kezeli népét, mint a MARhákat. A kifejezés, a fogalom névadó jellemzőit, a fokozatos kialakulás jegyeit, vonatkozásait, bokrosodását lehet keresni a délszláv nyelvekben is. Ha a fentieknél több akad, akkor elhihető az onnan átvétel.