KÖR és TÉR

A teremtés alapelve (folyt) Példaként nézzük a KÖR és a TÉR gyökök viszonyát. Mindkettő hatalmas szóbokorral rendelkezik, mindkét fogalom bizonyos térséget ölel föl, de a kör esetében, mivel egy középpontból kiinduló, szabályos alakú, körülhatárolt terület, ott van a záróvonal, fogalmában pedig a behatároltság értelme. A TÉR nyitottabb, a T pattanó, az É magasan szárnyaló, az ér­zelem, az élet kezdőhangja. A tér a végtelen felé mutat. Mindkét szó – köR, téR – R-ben végződik, tehát mindkettő erővel bíró, fontos fogalom. A magyar nyelv­ben az értelmezés végett a megfelelő hangnak megfelelő helyen kell len­nie. Nem lehet másként. Minden gyök fordítható, így mindkét irányt elemezni kell. T.R – R.T: TéR – RéT. A paTTanó T hanggal kezdődik a Tér. Felpattan, elszáll, s mivel a gyökzáró hang végtelen folytonossággal ejthető, pörgő, így a téR lehet végtelen, akár a világűR. A RÉT is tér, de a T haTárt szab, lepaTTan, oTT a vége a réTnek. Az R végtelenül folytatható zöngéje nyitva hagyja a téRrrr határát. A réTnél a T elvágja, elTájja (táj = vág ősnyelvben), lezárja azt. A K.R – R.K: KöR – RöK, a Kemény K, mint Közép, és az idom határán pörgő R. Ez nem Röpülhet ki, mert a K Körül is vigyáz: röK, így öRÖK KÖR marad. A KÖRnek sajátos belső felosztási törvényei vannak: sugár, körcikk, felező átló, a középponttól távolodó belső kis körök. A térben, a kör palástjának elforgatásával gömb alkotható. Az Ö hang meghatározó, amely TÖRvényt jelenti a KÖRben! E tÖrvény behatárolja a mozgásteret a kÖrben. Az Ö jelen van az öl (főnév), ölel (karol), öböl, öv, övezet (körzet), összes, öreg (koros) stb. szavakban az azokkal kifejezett fogalmakban, amelyek mind­egyike behatárolt valamit jelöl. Mind a KÖR, mind a TÉR mé­rete viszonylagos. A körben is lehet tér: nagy KÖRben kis tér, nagy TÉRben kis kör. Tulajdonképpen TÉRben és KÖRben élünk. A mi pályánk a behatárolt kör­ben, a kör a térben, a tér az űrben van. De mégis – a Föld, a Nap, a Tejút – mindannyi körben mozgó. A Világmindenség –, amelyben a parányi atomtól a legnagyobb csillagig minden KÖRben mozog – mégiscsak egy hatalmas, KÖRpályákkal telerajzolt végtelen­nek tűnő TÉR, ŰR, amelyet szigorú, megmásíthatatlan fizikai TÖRvények irá­nyítanak. S ha törvény van, akkor van törvényhozó, de végrehajtó is, aki fe­lülvigyázza annak tiszteletben tartását, műve működését! Aki megszegi a törvényt, az vállalja, szenvedi következményeit. Ezt a világűr kutatói, és az űrbe kilépő űrhajósok tudják legjobban. Az eredeti nyelv a KÖR és TÉR szabályai szerint épült fel. Van egy KÖRközéppont a hatalmas nyelvi TÉRben, ŰRben. Ez a G, a hanG. A KÖR belsejében a hanGokból álló gyökök boKORszerűen, sugárirányban és körívben mozgó kis KÖRei, amelyek a hókristály töredékrendszerű (fraktál) felépítményének váza szerint terjednek, s amelyek a KÖR belső TÖRvényeit szigorúan követik. Minden szín a fehér szín utódszíne. A fehér színből kibomló színvilág jellemzője, hogy minden szín összemosódhat a másikkal, újabb és újabb árnyalatot hozva létre. Ettől szépül meg a minket körülvevő világ. A fehér szín egy külön kör, amely őrzi sajátos jellemzőit. A fehér is belevegyülhet bármely másik színbe, de azok a fehérbe nem. A fehér csak akkor maradhat meg igazi, mocsoktalan fehér színként, ha eredeti, körön belüli tisztaságát megőrzi. Bár már említettem, idekívánkozik a megállapítás: amint a fehérből létrejövő színvilág megjelenésekor nem veszett el az eredeti fehér – ma is megvan – így az eredeti ősnyelv is megmaradt. Minden nyelv az ősnyelv utódnyelve, amint minden szín a fehér szín utódszíne. Az ősnyelvből kiágazó, az eredeti alapvető szabályoktól eltérő utódnyel­vek (latin, germán, észak-germán, szláv, angolszász nyelvek stb.) még ma is állandóan alakulgató, egymással is vegyülő, az eredeti rendszer alapvető jegyeit csak elvétve, nyomokban viselő, többnyire nélkülöző, összerázott nyelvek. Ez úgy vált lehetővé, hogy nem a szabályos KÖRben mozgó, világos nyelvi TÖRvényekre épülnek, hanem onnan kiléptek a KÖR határain kívüli végtelen TÉRbe. Hasonlóak a fehér színből kibomló színvilághoz, ahol minden szín összemosódhat a másikkal, újabb és újabb árnyalatot hozva létre. Ez a sajátosságuk, így alakulhattak ki. Az eredeti ősnyelv is belevegyülhet bármelyik nyelvbe – tele van gyökszavaival az összes – de azok az ősnyelvvel nem. Szervesen soha nem épülhet bele egyetlen egy szavuk sem. Az ősnyelv csak akkor marad meg ősnyelvként, ha tisztaságát megőrzi. Az ősnyelv egyenes ági utódnyelve a mai magyar nyelv. Az ősnyelv szerkezeti szabályait csak a KÖR határain belül megmaradó magyar nyelv őrizte meg. Az eredeti ősnyelv szabályait mai napig megőrizve, az érzelmeket hűen kifejező han­gok, gyökök köré épülő szóbokrai szinte a végtele­nig terjedhetnek, szaporodhatnak a KÖR belső TÖRvényei szerint, megfelelő rugalmas helyezke­déssel, soha nem lépve túl a nyelv alkotója által megszabott kis és nagy belső nyelvi körök meghúzott elméleti határait. Vagyis, megőrzi a külső hatások által kiváltott, a lélek legbelsejéből kiinduló természetes emberi hangadás gyökké rögzült (Kiss Dénes), alap­szavai köré épülő szóbokrok alapértelem szerinti egymáshoz fűződő, kö­tődő viszonyát, s megmarad az örök érvényű – atommag elektron viszony­tól a Világűr bolygórendszeréig – mindent megmásíthatatlan törvények által működtető, az eredeti ősnyelvre is szigorúan érvényes, szabályos ke­reteken, határokon belül. Ez idáig megmaradt, és úgy tűnik – egyedüli nyelvként!