KOPPENHÁGA – dán főváros. A név a K.P – P.K gyökkel: KoP – PoK indul. A P hang bővítményeivel megjeleníthet két ellentétes végletet: víz – tűz.
Hol van KOPPENHÁGA?
A város HOLMEN sziget HALMÁN terül el. A kikötőt, falut, várost valaha ősnyelvet beszélők alapították meg. Tengerjáró hajós nép hazája DÁNia.
A DÁN – NED gyök vizet jelent. Aki olvasott az ókori világ hajósairól, az tudja: számukra rendkívül fontos volt a tájékoztató jelzés. Ezt a sötétedés beállta után TŰZjelekkel, POKkal, KOPpal oldották meg.
A P hang jelent takaró, védő elemeket, ezek közt egyik a víz. A PO ősgyök vizet jelent. Az olasz: PO, PIavé folyók neveiben, de a magyar IPOly folyó, a román POsada, az amerikai POtomac nevekben, de a PAtak szóban is.
A bővítménye a P.K – K.P gyök: PoK – KoP, a POK tüzet jelentett, tűzzel kapcsolatos jelentésű az ómagyar ősnyelvben, s a mai magyar nyelvben is: POKol, PÁKa, PÉK és más szavakban. A tűz beleKAP a könnyen gyúló anyagba. A gyertya lángját KOPpantóval szabályozzák. A fémeket KÚPkemencében olvasztották.
A PÓK csípése tüzes fájdalmat okoz. A palánták TŰZdelését PIKírozásnak is mondják. Aki PIKírt, tüzes gúnyolódó, szeret leégetni másokat. A p > f hangváltással is élt: FOK. A tüzet lehet FOKozni, serkenteni. A nap tüzét is lehet FOKozni. Ha lencsével összegyűjtjük, FOKozzuk erejét. Ismerős a FÓKusz szó. Mondják, hogy latin szó, mi onnan örököltük. Csak visszajött! A p > b hangváltással: BaK. BAK alakba, BOGba rakják a fát a szénégetők: BOKsa.
A székelyföldi Farkaslakán létezik a PAKOT családnév, amely a szénégetéshez kötődő, a PAKot, POKot azaz TÜZet vigyázta a szénégető BOKsánál. A juhászoknál a PAKulár egyik szerepe a TŰZ felügyelete volt egyebek mellett. Tehát a KOP – POK gyök TŰZ jelentése tisztázott.
A P hangcsoport – OPPE – az idecsÖPPEn, betOPPAn szóban érkezőt, lehUPPAn szóban megfáradt elhelyezkedőt jelent, akinek a szeme menten lekOPPAn.
A P.N – N.P gyök: PeN – NeP, a PEN gyök FÉNYt jelent a PÉNtek, PÜNkösd szavakban. A PEN, FEN = FÉNY, a KOP FÉNYE FENN. De jelenthet FENti állapotot, FENt elhelyezkedőt is.
Hol raktak ilyen KOPot, tüzet? FENN a hágón, magasan, hogy látható legyen. KOPPENHÁGA városa magaslaton, HALMON, a HOLMEN szigetén terül el.
Az NH hangcsoport – ENHÁ – jelen van a fENNHÉjázó szóban, amely magas szintet jelent.
A H.G – G.H gyök: HáG – GeH, HÁGó, MAGaslat (h > m), GEH = völgy. Lágyítva: HeGY – GYeH (völgy).
A G hangcsoport – ÁGA – jelenthette akár a KOP – TŰZ által mutatott követendő célirányt, ÁGAt de egészében a HÁGÓt is.
A TŰZjelek olyanok, mint a kisbaba sírása. Csak az anyuka tudja, mit jelez a baba! A hajósokat a partról irányítók által rakott KOP, POK tüzek sem voltak egyformák, de ők és a hajósok tudták, mit jelent: zátonyos, sekély vagy kikötésre alkalmas öböl. A PEN, FEN = FÉNY, a KOP FÉNYE FENN a HÁGÓN – KOP FENN HÁGÓN – KOP FÉNY HÁGÓN, KOPPENHÁGA. KOPPENHÁGA a hazaérkező hajós számára az irányt jelző fény volt. Erről kapta nevét a magaslat, majd a rajta épülő település.
————————————–
Jóropát, Európát valaha ősnyelvű nép lakta. Azt a partvidéket is. Minden hegyvonulat, hegycsúcs, folyó stb. ősnyelvi névre „hallgat”, ma is érthetőek, csak tudni kell kiolvasni. Ugyanígy megfejthetők: Madrid, Rostock, Stockholm, Bukarest és más városok nevei.
