KOPERTA – (Levél)boríték. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A KOPERTA K.P – P.K gyökből induló szó: KoP – PoK. E szó így biztosan nem magyar hangzású. De figyeljük meg alkotó elemeire bontva, és Rubik kockaszerűen átforgatva: KO-PE-R-TA > TA-KO-PE-R > TAK-op-ER (takar). Ha P hangot a zöngés párja, a B váltja, akkor TA-KO-BE-R > BE-TA-KO-R. Vagyis: BETAKARó. De vihetjük tovább a KOPER – KÓBER, azaz KÓBOR > BORÍTÓ – BORÍTÉK alakig. Erdővidéken KÓVERTA, amely esetében érvényesül a P > V hangváltás is. Ha a P > F váltást is kipróbáljuk, akkor a KOFERTA szó jön elő, amely a KOFFER (csomagborító) szót juttatja eszünkbe. Semmije nincs a latin nyelvnek, de a többinek sem, ami nem az ősmag-nyelvből származna.
KOPONYA – Az ember illetve az állatok fejének csontos váza. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? déli szláv] A KOPONYA K.P – P.K gyökből indul: KoP – PoK. A KÁP, KOP ősmag(yar)-nyelvi gyökök, a K hangos ősgyök-sor bővítményei.. Erre bizonyíték többek közt a KÁPoszta, mely osztható fej jelentésű. A szómegfordítás nyomán: NYAKOPO. Vagyis azt is „tudja”, hol áll: a NYAKon. És, hogy KOPppanó. De azt is, hogy takaró – PONY, az agyvelő takarója (ponyva). Azt is, hogy „tűz” (ész) van benne, amelyből kiPUKkanhat (kop – pok) az ötlet. A K > G váltással GO gyökből is indulhatott a név a kezdetekkor. Ugyanis itt van a GOndolatok otthona, helye. Erre párhuzam a Jeruzsálem melletti KOPONYA hegye, a GOLGOTA (tagolgo). Az elme GOndOLKOzással (g > k) dOLGOzik. A valamikori – még magyar nyelvű nép lakta – helyen ez a hegy a töprengés, gondolkodás helye lehetett, ahol TAGOltan meghányták vetették a dOLGOkat, és utána döntöttek. A történelem fintora: itt végezték ki az emberi történelem legfelvilágosultabb GONDOLKODÓját, a legvilágosabb KOPONYÁt.