KÖPENY – Hosszú, bő felsőkabát. Esőköpeny. Fürdőköpeny. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KÖPENY a körértelmű KÖP szóból indul, amelynek köze van a vízhez, folyadékhoz is. Ez a KÖPŰlő vagy a kútKÖPŰ szavakból válik világossá. Az ENY, ÉNY minősítő értelemadó gyök. A könnyű P hanggal PENY bizonyos előkelőséget, könnyedséget és az időjárási viszontagságok ENYhítését jelenti. Az F hanggal FÉNY, a K hanggal KÉNY stb.
KÖPÖNYEG – Vastag, hosszú köpeny. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A CzF Szótár szerint: „ E szónak gyöke a burkot, takarót jelentő köp, s hasonlatban áll a köped, köpeszt, […] szók gyökével és értelmével. […] Eredetileg csak köpöny v. köpeny lehetett, melyhez az eg toldalékul járult, mint a lebeny (lebenyeg), vörhöny (vörhönyeg), gömböly (gömbölyeg), gomboly (gombolyag) szókhoz. A török kepenek, tót kepen, valamint a magyarországias német kepene (szűr), alkalmasint tőlünk kölcsönöztettek.” Kiem. K.S. Tehát hamis állítás az idegenből eredeztetés, mint minden magyarul értelmezhető, magyarázható szónál. A KÖPÖNYEG burkoló, borító értelme kitűnik a NYEG minősítő értelemadó gyök szőNYEG szóban való értelemadó szerepéből is. A KÖPÖNYEG szóból kiérthető a KÖNNYEDség, mint nyakba KÖríthető felső ruhadarab. Az említett NYEG minősítő értelemadó gyök (geny, guny, gény, nyeg, nyag, nyug stb.) kizárólag magyar nyelven magyarázható, magyar nyelvi jellegzetesség. Mivel laza ruhadarab, a KÖPÖNYEG szóban a NYEG gyök a NYEGle viseletet jelenti. A legények általában nem viseltek KÖPÖNYEGet, de a CzF Szótár szerint: „Falu köpönyege, melyet hajdan a helység házánál tartottak, bizonyos innepélyek alkalmával a falunak majd egyik, majd másik lakosa kerített nyakába, pl. még a mult század végén Andódon, Mátyusföldén, midőn a legény lóháton ment más helységbe leányt nézni vagy kérni, a falu köpönyegét vette magára.” Tehát a legleGÉNYesebb, legkényesebb helyzetben kellett a KÖPÖNYEG, hogy emelje a megjelenés ünnepélyességét. A török nyelvek ugyanazon forrásból örökölték, de a magyarázhatóság teljessége nélkül.