Bár egyre kisebb az érdeklődés, még néhány alkalommal teszek ki jegyzetként. KÓPÉ – Furfangos fickó. Pajkos, huncut fiúgyerek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KÓPÉ K.P – P.K gyökből indul: KóP – PóK. Jó fej (káp, kop), vált az esze, mint a tűz (kop – pok – fok), kiismeri magát minden helyzetben, kivágja magát. A KÓPÉ szó a KÁP, KOP (koponya) gyök bővítménye. Innen a székely góbé szó is (k > g, p > b váltás). A P hangcsoport – ÓPÉ – a jellemzőkben: a kÓPÉ sok mindenre kÉPEs, néha csÍPŐs is, a kínálkozó lehetőségre ráharAPÓ, jó kOPOnya, IPArkodó. A K.P – P.K gyök tűz jelentésű is. A POKol, PÉK, PÁKa, PIKírt és más szavakban tűzzel, égéssel kapcsolatos. A tűz beleKAP az éghető anyagba. A lángeszű ember elméje gyorsan KAPcsol, és azonosságok közti KAPcsolati PontoK megállapításában gyors, rögtön bejön neki a KÉP, mivel KÉPes rá. Ez a reáltudományok területének igazi tehetségeit jellemzi (Bolyai, Neumann, Teller stb.). A P.K gyök P > F hangváltással – FOK – sok utódnyelvben tűz jelentésű. A FOKozott fénynyaláb összpontosítással gyújtóPont jön létre, amelyet FÓKusznak neveznek. A kemence neve valaha KOPtor* is volt, s ez tűzvonatkozású. Tehát a jó KÉPességű KOPonya gyorsan ráKOPpan a megoldás útjára, elKAPja a vezérfonalat.
*KOPpenHÁGa neve: KOP (fok) a parti HÁGókon, amely a hajók irányítására rakott tűz (kop – pok), mint világítótorony. Dán nyelven a sziget neve holmen, amely az ősmag-nyelvi halom, halmon, halmos hely. E halmok HÁGóin, azaz fenn égették a KOPot: KOP fenn a HÁGÓn. Ősmagyar nyelvű emberek adtak nevet minden jelentősebb helynek (hegy, víz, völgy, tér) Jóropában.