KONYHA – Az a helyiség, épületrész, ahol főzni szoktak. [A hivatalos nyelvészet szerint: szláv < német < latin] A KONYHA K.NY – NY.K gyökből indul: KoNY – NYoK. A KONYha asszoNYOK, láNYOK, azaz NŐK, vagyis a szoK(o)NY(h)a birodalma. Az igazi talpraesett láNYOK, asszoNYOK* számára ez nem megalázó, mivel itt élik meg, itt játsszák el az élet által rájuk osztott igazi – családról gondoskodó – ANYAi szerepet. A ház asszonyának KONY(h)Ítania kellett az ételkészítés minden csínja-bínjához. Kezdetben egyszerű, árNYÉKot tartó szárNYÉK, leKONYuló tetővel. Hajdan a KONYHA volt a család nappalija, ahol mindent megbeszéltek. A munkára sietők reggelije: fristek, früstök, frustok, majd az éhséget ENYHÍtő ebéd, a délutáni, osonó sietősen fogyasztott (még bevégzendő munka volt hátra) ozsonnya, ozsonna, uzsonna, és az esti étkezés, a vacsora alatti minden aznapi eseményt és a másnapi teendőket megbeszélő, fecsegő csevere helye. A KONYha volt a látogatóba érkező egy vérből való roKONYokat vagy más látogatókat fogadó, szívesen látó és ellátó hely. A tisztaszobába csak bekukkantottak. A tűzhellyel, főzéssel, ételkészítéssel kapcsolatosan már említettem a KŐ meghatározó szerepét a kályha, katlan, kemence címszóknál. Ugyanez áll a KONYHA esetében is. A KŐből kirakott KÖzépen levő KÁlyhát, KEmencét magában rejtő, KONYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet nyújtó KONYHA volt a család legfontosabb csoportosulási HElye. Ezen túlmenően azonban van még más értelme is, és ez az NYH párosból, annak alkotó hangjaiból érthető meg. Az NYH páros mindkét hangja lágy hang A régi időkben a taNYa volt az aNYaHely, eNYHely, otthon, s abban a KONYHA volt az a Hely, ahol a munkában megfáradt férfi hazatérvén leült, megpihenni, asszoNYa főztjét megízlelni, vele eNYelegni. Itt várta a meleg aNYai öl, a simogató aNYai kéz az udvaron játékba belefáradt, bejövő kicsinyeket. Az NYH hangcsoport – ONYHA – a gUNYHÓ, kONYHA, kUNYHÓ, lANYHA, ENYHE szavakban a megfeszített munka után – szerető, gondos asszoNYi otthonteremtő kezek munkája nyomán – kellemes körNYezetben való NYugalomra, piHenésre is utal. Megfigyelhető az NY és H hangok jelenléte a körülírásban is. E névadó jellemzők sűrítménye a KONYHA név, hiszen az összes értelme jelen van annak nevében. A szóvégi HA a HAjlék szó indító gyöke. A CzF Szótár a KŐ mellett egy másik szerepét is említi a KO gyöknek: „egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német Küchen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina, cuhhino, svéd koek, angol kitchen, cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek KOtyogását utánzó KO hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó koh, kohó, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kuchar stb. szókban.” Kiem. K.S. Ez a sok gyökegyezés mind az egy forrásból, egy nyelvből eredést bizonyítják, de egyik nyelven sincs rá átfogó magyarázat, csak magyarul. Ám lehet küszködni a szláv < német < latin nyelveken a névadó jellemzőket megjelenítő elemek keresgélésével. NYH – HNY: a koNYHa éHNYelő hely. /*/ Csak a mai, minden ősi értéket megvető, lekicsinylő, azok iránt elégedetlen, családját, önmagát vásárolt készétellel takarmányozó, csak a külső testi szépségre alapozó, mesterségesen gömbölyített, a nemiséget lépten-nyomon kihangsúlyozó, körmös-cicomás, díszszegecsekkel, észszerűtlen hosszú körmökkel ékített, túl korszerű szemléletű, hölgyek érzik megalázónak a KONYHAi munkát.