KONYHA, TANYA

KONYHA – Az a helyiség, épületrész, ahol főzni szoktak. [MÉKSZ szerint: szláv A tűzhellyel, főzéssel, ételkészítéssel kapcsolatosan már említettem a KŐ meghatározó szerepét a katlan, kemence címszóknál. Ugyanez áll a KONYHA esetében is.

A KŐből  kirakott KÖzépen levő tűzhelyet magában rejtő, KONYult, azaz HAjlított  tető alatti, árNYat, eNYHet nyújtó KONYHA volt a  legfontosabb csoportosulási Helye a családnak. Ezen  túlmenően azonban van még más értelme is, és ez az NYH párosból, annak  alkotó hangjaiból. A régi időkben a taNYa volt az otthon, s abban a KONYHA  volt az a Hely, ahol a munkában megfáradt férfi hazatérvén leült,megpihenni, asszoNYA főztjét megízlelni, vele eNYelegni. Az NYH   páros mindkét hangja lágy hang, és a guNYHó, KONYHA, kuNYHó,  laNYHa,  eNYHe  szavakban a megfeszített munka után – szerető, gondos asszoNYi otthonteremtő kezekmunkája nyomán – kellemes körNYezetben való NYugalomra, piHenésre is utal. Megfigyelhető az NY és H hangok jelenléte a körülírásban is. E névadó jellemzők sűrítménye a KONYHA név, hiszen az  összes értelme jelen van annak nevében. A CzFSzótár a KŐ mellett egy másik szerepét is említi a KO gyöknek: „egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német Küchen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina,  cuhhino, svéd koek, angol kitchen,cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek kotyogását utánzó ko hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó  koh, kohó, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a  szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kucharstb. szókban.” Kiem. K.S. Ez a sok gyökegyezés mind az egy forrásból, egy nyelvbőleredést bizonyítják.

TANYA – Község, városhatárában lakóházból, gazdasági épületekből álló kis gazdasági település. [MÉKSZ szerint: óorosz] A TANYA szó oly régi, mint az ember, a nyelv, vagy mint az ANYA. Ősmag(yar)-nyelven képzett szó. A szóban levő NYhang, az eNYh fogalmát őrzi, mint az árNY, koNYha  esetében. A TANYA a letelepedett embernek a telep, TAlap ANYAhelye. Innen indult ki sugárirányba, és ide tért vissza. Itt volt a fészek, a TANYA,benne a szülőANYA, a melegség, mely visszavárta, melyhez visszavágyott, visszakívánta eNYhülést adó gesztjeinek árNYAit. Fa, geszt árNYA  nélkül nincs TANYA. A kezdetekkor geszt – geszTENYE – volt a fa neve. A geSZTek közt volt az oSZTott, válaSZTott szállása, geSZThona, oSZThona, ottHONA, ahol volt aSZTala, aSZTaga, ahol a föld vizet fakaSZT, asszonya liSZTet dagaSZT… Megfigyelhető alább, a CzF Szótárban az utódnyelvi szavakon, az SZT  páros szerepe a TANYA szó leírásában. Íme: „Nemzetünk hajdani életmódjából  következtetve a tanya legeredetibb ősi szavaink egyike, melyhez alaphangban és fogalomban rokonok a sinai tang (= aula), a szanszkrit SZThána (= hely), ez utána persa s több más nyelvben eléforduló SZTana, SZTan képzők, melyek  valamely helyet, lakhelyet, különösebben várost, országot stb. jelentenek, mint  güliSZTan (rózsás hely), máriSZTán (kigyós hely); HinduSZTan, Turki-SZTan, v. Turke-SZTan, Kabuli-SZTan stb. Bopp F.szerént (Glossarium. 3-ik kiadás) a  szanszkrit SZTána (alkatrészei: SZThá am. állni, lenni stb. és anasuffixum) am. 1) állás, SZállás, Tartózkodás, (actiostandi, versandi, morandi); 2) hely (locus). Rokonitásba hozza hiberniai  nyelven ezen szót; tan (a country, region, territory). Magyar elemzéssel  gyökben (ta v. tany), egyezők a terjeszkedésre vonatkozó talaj, telek, telep és többek. […] B. Szabó Dávid a ,tó’szótól származtatja: tonya; a régi oklevelekben Jerney Nyelvkincsei szerént következő  alakokban találjuk: tune, tana, thone, tanya, tonya, leginkább ,halásztelep’(captura piscium, piscina, piscatura) jelentéssel; honnan Jerney szerént a Don  folyó torkolatánál feküdt Tan (Tanais) várostól, mely a régi világ egyikleghiresebb halásztelepe és száritó hallal kereskedő helye volt, s melynek  környékén egykor őseink a Dentumogerek laktak, hozák és kölcsönzék a ,tanya’nevet.” […] De magyar nyelven általánosabb jelentése is van (föntebb 1) alatt),mely összevág akár a szanszkrit SZThána (= hely), akár a magyar  talaj, telep, telek szók jelentésével.” Kiem. K.S. Végül a mai magyar nyelvből  kimaradt a SZT kezdő, mivel a magyar nyelv hangzástörvénye nem enged mássalhangzó torlódást a szóelején. Maradt a tanya. Csak az eSZTena  (juháSZTanya)  szónál maradt meg az e hangelőtéttel.