KONGRESSZUS – Nagyszámú meghívott részvevőnek nagyfontosságú kérdésekről tartott tanácskozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KONGRESSZUS szó a tömörülést is jelentő, körértelmű KON gyökkel indul. A KON k > g hangos váltással: GON. Ez az elme tömörített GONdjait is leírja.
A KONGRESSZUS GONdolatok cseréjének helye.
Az NG páros a haNGértelem mellett a mozgást, esetenként csavaros mozgást leíró szavak értelemhordozója.
A latin CONGRESSUS szó az országRÉSZek GONdjait megtárgyalni készülő, meghirdetett beKONGatott ősi SZERek példája nyomán alakult ki.
A történelem hajnalán tartották az első nagy SZEReket az ősmag(yar)-nyelvet beszélők. Az ilyen régi nagy SZERek (szer – ressz), azaz gyűlések célja volt: SZERét ejteni a különböző RÉSZeken fennforgó SÜRgető (szorzati értelem), súlyos GONdok megtárgyalásának. A nagy országos SZEReket előre meghirdették, azaz beKONGatták. Ez volt a szokás a fejedelmi vezetésű Magyarországon is.
A beKONGatott nagy SZERen, a KONG-RESZ-szuson sok a RÉSZvevő, SZORzattal több mint más csoportos összejöveteleken. A megbeszélések is SZORzati fontosságúak, SZERét ejtik az alapvető érdemi, véGRehajtandó sürgető GONdok szeGRől véGRől megtárgyalásának. A GR páros az emelkedés kifejezője is (uGRás, GRádics).
A KONGRESSZUSon olyan témákat KONGatnak meg, amelyek messzire hatóak térben és időben, számSZERűen sokakat (szer – ressz) érintenek, és esetenként erős visszhaNGot kiváltóak. Meghatározzák a következő időszak céljait, tetteit, esetleg uGRásSZERű eredményekkel.
Az alábbi szavak a nagy SZERek, ez esetben KONGRESSZUS lefolyása alatti események némely jellemzőit is leírók: enged, fellengőz, feszeng, forrong, furfang, hajlong, hőzöng, ingerül, lázong, rajong, töpreng, verseng, zajong, zeng, zsibong, zsong és mások. Vagyis a szó magában rejti a vele kapcsolatos névadó jellemzőket, amelyek magyar fülnek érthető magyar kifejezések, s amelyekkel a címszó világosan, érthetően körülírható.
A latinoknak nem állt rendelkezésükre más szóalkotó eszköz, elem, csak amelyeket megörököltek az etruszkok és szicíliai siculusok (székelyek) közvetítésével az ősmag(yar)-nyelvből. Abból alakult ki a latin nyelv, amelynek minden egyes gyökszava visszavezethető a mai magyar nyelvbe, és értelmük csak magyarul magyarázható! Még a LATIN népnév is ősmag(yar)-nyelvi eredetű: LAT – TÁL széles (széles mezők népe). De átfordítva: LATIn – n/ITAL, azaz ITÁLia népe. ITÁLIA vízek közti, ITALközi föld, ország.
Összevethető az előző jegyzetemben szereplő lupus, volpes szavak értelmezésével, amely szavak latin bontásban semmit nem mondanak.