KOMPENZÁL – Kiegyenlít, ellensúlyoz, kárpótol. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk*: latin] A KOMPENZÁL nem tűnik magyar szónak, pedig minden része ízig-vérig magyar. A KOMPENZÁL szó a KOM gyökből, a KOMPona mérleg értelméből indul, amely mérleg eredetileg KAMPóra akasztott egyenes rúd volt.
A középen függesztett rúdra addig akasztották a súlyokat, ameddig kiegyenlítődött, és a rúd egyenesen vízszintben nyugovóra jutott. Tehát kiegyenlítésről, ellensúlyozásról van szó. A szóban még jelen van a PEN gyök, amelynek bővítménye a PENg. A PENgő, csengő nemesfémből készült a PÉNZ, amely értékkiegyenlítő eszköz volt a történelem folyamán. Egy adott szóban levő kötött mássalhangzó-páros hangjaival alkothatók oly szavak, amelyekben e párosok hangjai esetenként egymástól eltávolodva jelennek meg a szóban, de mégis az alapszó értelméhez köthetők. A kompeNZál szó NZ párosának hangjaival leírható a kompeNZálás előtti NélkülöZő állapot, amely állapotot megszünteti a kompeNZálás. (Ehhez hasonló a paJKos JK párosa a JátéK szóban, és még sok más.) A KOM körértelmű (kampó), PENZ, mint kiegyenlítő érték, de az OMPE is, amely az MP páros körüli értelemadó hangnyaláb-család része. Ez értelmében figyelemfelkeltő jelenség, mozdulatok, tetszetős állapot, tartás, kifejezője: kalIMPÁl, szIMPAtikus, IMPOnál, csIMPOlya, lÁMPA, csEMPE, pOMPA és más szavakban. A KOMPENZÁLás is a kellemes dolgok közé tartozó. Ezzel a fejtegetéssel csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ezek a szavak is az ősmag(yar)-nyelv alapjairól indulnak, annak elemeiből állnak.
Helyette a KÁRPÓTOL szó az ajánlott. *nk = nemzetközi