KOMORNA – Előkelő gazdag nő(k) személyi szolgálatának ellátására szerződtetett női alkalmazott. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák vagy cseh] A KOMORNA szintén K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNA a szoros társasági állapotot tömörülést, csomósodást leíró KOM gyökből indul. Az OR gyök kiemelkedőt jelent (orja, ormó). Az OMO értelemadó hangnyaláb, itt a kitöltendő űr és kényelem (komót) értelmét viszi be, hiszen a kOMOrna a társalgási tér-űrt tölti be, és az úrnő kényelmének biztosítása is feladata. Az RN páros jellemzőket vagy alkalmasságot leíró szavakban értelmi meghatározó: akarnok, barna, hírnök, mérnök stb. Ugyanakkor az RN párosból kialakuló értelemadó hangnyaláb is beszédes. Az ORNA és változatai képzett hasznos díszelem értelműek. Ilyenek a: bARNA, cÉRNA, csatORNA, tORNÁc és mások. Ez az utódnyelvekben is hasonló értelmű: francia ORNEment, olasz ORNAmento, román ORNAment = dísz. Ez azt jelenti, hogy a KOMORNA alapműveltsége az úrnő családja társadalmi rangjának megfelelő szinten kellett álljon. Az R.N – N.R gyök: RaN – NaR hangjaival épül a RANg, RENd, RONda és más szavak, amelyek párhuzamot adnak a KOMORNA körüli állapotokkal, követelményekkel. A KOMORNA társasági viselkedésének jól körülhatárolt, és merev szabályai voltak. A lárvaszerű komor arckifejezés bizony jellemző volt rájuk. A szóvégi NA = NŐ.
KOMORNYIK – Előkelő gazdag férfi személyes szolgálatára alkalmazott belső (libériás) inas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák vagy cseh] A KOMORNYIK szintén K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNYIK állása hasonló a fenn leírt komornáéhoz. A KOMORNYIK áRNYékként IKlatva követte urát, annak igényeit, kéréseit teljesítendő. Az OR gyök itt is kiemelkedőt jelent (orja, ormó). A KOMORNYIK a komornához hasonlóan az úr kiemelkedő (or) KÉNYelmét (komót és -nyik – nyék – kény) szolgálta. Az OMO értelemadó hangnyaláb szerepét lásd a komorna címszónál. Az R.NY – NY.R gyök: RaNY – NYeR hangjaival képezhető szavak: aRANY, eRÉNY, iRÁNY, kaNYAR, NYÁR, NYER, keNYÉR stb. A jó KOMORNYIK aRANYat érő NYEReség. Az RNY páros körül is kialakul értelemadó hangnyaláb, amely a szÁRNYÉk, ÁRNYÉk szavakban enyhítő, kellemes védelem jelentésű.
A NYIK szóvég nem szlávos – azt egyébként képzőként a szláv nyelvek kialakulásuk idején az ősmag(yar)-nyelvből örökölték – hanem NY.K – K.NY gyök: NYéK – KéNY. A KOMORNYIK a komornához hasonlóan az úr kiemelkedő (or) KÉNYelmét (komót és -nyik – nyék – kény) szolgálta, és árNYÉKként követte útjain. KOMÓTOS – Kényelmet adó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – komót ’ua”< német < francia < latin] A KOMÓTOS szintén K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > z – moz). A KOMÓTOS szóban három magyar gyök van: KOM, MÓT, TOS, s az OMÓ, ÓTO értelemadó hangnyalábok. A KOM tömörült, csomós értelmű, amikor minden egy helyen van. Kiérezhető, hogy KOMoly, viháncolástól mentes. Az OMÓ hangnyaláb szélesedés, elterpeszkedés értelmű. A MÓT MOToszkálás, azaz kevés mozgás. Az ÓTO hangnyaláb, akár a sÁTOr sÖTÉt belvilága, a bántó fények hiánya. A TOS T.S – S.T gyök: TuS – SuT, SUTtogás, TUSsoló csend, amely a kényelem része. A KOMÓTOS környezet = kényelmes, tespedő, szunyókáló MOToszkáló csendesség.