KÖMÉNY – Vadon is tenyésző, apró olajos magvú fűszernövény [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin < görög < sémi] Mivel a KOnyha, a főzés megnevezései mind KŐ gyökből indulók, mert KŐvel volt kirakva a tűzhely KÖrül.
KÖvesztés volt a főzés neve, ugyanis a felforrósított tűzálló KÖvet gördítették bele a FÁból készült főzőedénybe (fazék). E jellemzőket szem előtt tartva, feltehetően a KÖMÉNY is a KŐ gyökből indul. Talán a KÖMÉNY volt az első olyan KOnyhai fűszer, melyet KÖmént (ny – nt – ny), azaz KÖvesztésnél MENT, KÖvesztésnél MENŐ, KÖvesztésnél MENYő (ményő) főzési ízesítőként használtak hajdan. Minden ősmag(yar) utódnyelvnél KA, KE, KI, KU gyökkel induló szó. CzF Szótár: „latinul: cuminum, cyminum, németül: Kümmel, hellénül: kuminon, arabul: kamum, kemum, kamin, törökül: kiemmun” Kiem. K.S.
Bizonyíték arra, hogy mindannyian az ősmag(yar)-nyelvi KŐ, KÖvesztés műveletéből örökölték, módosították, torzították KOnyhára, főzésre, ételkészítésre vonatkozó szavaikat, köztük az első ízesítő, a KÖMÉNY nevét is. Példaként: olasz cumino, angol, francia cumin, galíciai comiño, katalán comí, spanyol comino, portugál cominho, román chimien, chimen, szuahéli cumin, kisibiti, velszi cwmin, cseh kmín, szlovén kumina, máltai kemmun stb. Tehát lehet vándorszó, mely eljutott mindenhová, de még az egynyelvűség idejéből való, az ősmag(yar)-nyelvből. Ide kívánkozik:
KÖVESZT – Abál. [MÉKSZ: finnugor tőből] Csodálom, hogy a CzF Szótár nem tér ki erre az ősrégi KOnyhai műveletre, melyet a FÁból készült FŐZŐedények idején napi rendszerességgel alkalmaztak. A FAedényben, FAZÉKban is főztek, de mivel nem tehették tűz fölé, így kemény, tűz és vízálló KÖVET forrósítottak meg tűzben, és a már elkészített, minden szükséges adalékkal ellátott, összeKOtyvasztott, ZÖKkentett élelemmel, vízzel feltöltött edénybe belegörgették, beleKOttyantották, és felforralta azt.
Ez volt a KÖVESZTés. Kiss Dénes írja, hogy a nagyanyja Zalában még KÖVESZTett szalonnának nevezte a főtt, abált szalonnát (Kiss Dénes:Bábel után). Az SZT páros az eledellel kapcsolatos szavak meghatározó hangzópárosa: asztag, asztal, dagaszt, emészt, koszt, kotyvaszt, köveszt, liszt, oszt, tészta, tiszta stb.