KOMA – Keresztkoma. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KOMA szó K.M – M.K gyökből ered: KoM – MóK. A KOMAság fogalma kereszténység előtti, és szoros, bensőséges viszony jelölője. A szó keletkezésekor szláv nyelv még nem létezett. A KOM, GOM összecsomósodást, tömörülést, szoros társasági állapotot leíró szavak gyökei. A KOMA szó lehet leharapott szóvég is. A CzF Szótár leírása is erre nyit fényt: „Minthogy a komai eljárás eredménye rendesen paszita, lakoma, családi vigalom szokott lenni, hol az örömapa, és a kedves koma között vidám, tréfás, enyelgő szóváltások történnek: innen a koma jelent átv. ért. tréfás elméskedő, jókedvü embert. Ő tiszta koma, egész tréfából áll. Nagy koma ember ő. Kötve kell hinni a komának.” (Kiem. K. S.) Vagyis a szó a valaha volt nagycsaládi, törzsi társasági együttélésben a közös laKOMA vidám, bensőséges emberi kapcsolataiban keresendő. Itt a KOM gyök szoros társasági együttlét értelemben épül be a szóba. Azokkal laKOMÁzom együtt, akikkel egy az örömÖM, bánatOM, akikkel egy körben laKOM, és jó a hangulatOM. A laKOMA MÓKÁs KOMÁzás. A szó eredete tehát az ősmag(yar)-nyelvben keresendő, nem a szláv nyelvekben.
KOMLÓ* – Tobozszerű terméséért termesztett, vadon is élő kúszónövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KOMLÓ neve K.M – M.K gyökből ered: KoM – MóK. A KOMLÓ Kacsos, Kapaszkodó, Kúszó, gubancosan csOMósan tömörülő növény. Az ML páros szerepe többnyire jellemzők leírása: áraMLó, boMLó, csilláMLó stb. A KOMLÓ Kacsosan, csOMósan Kúszó, áraMLó, támasz hiányában összeOMLÓ növény. Az M.L – L.M gyök: MáL – LoM, hangjaival épül a MÉLa, MÁLé, oMOL, LIM-LOM stb. szavak, amelyek laza állapotok, tulajdonságok leírói. A KOMLÓ termése EMészthető, sör készítésére, lisztjét helyenként kenyérsütésre is használják. A CzF Szótár leírása: „kom-ol-ó, latinul: humulus, mongolul kumelak (Beregszászi), finnüL humala, dánul homle, svédül humle, németül Hopfen stb.), fn. tt. komló-t, tb. ~k. A magyarban, mint alakja mutatja, igenév az elavult komlik igéből. Gyöke a gömbölyüt jelentő kom, lágyabban gom, mely rokon a kondor, gondor, gomb, konkoly stb. szókkal, s betű szerént am. ami komlik, gomblik v. gomolyodik, ami gomolyú. Különösebben a kétlakiak, öthímesek osztályához tartozó, felfutó növény, mely részént vadon tenyészik, részént kertekben és földeken miveltetik. Magvai toboz alaku burok között rejlenek, mely többé-kevésbé gömbölyü. […] Ezen toboz gömbölyűded alakjától vette nevét Adelung szerént a német Hopfen is, mely legközelebb áll a gömbölyű Kopf, Hautp szókhoz. A szláv chmel csak az önhangzót ugratta ki, különben mássalhangzói a magyar komló-éval azonosak.” A KOMLÓnak az ősmag-nyelvben, a toboza, indája puhasága révén PUHa neve is volt. Ugyanakkor az ugrásszerűen, gyorsan magasra növő, fényre törő, kúszó tulajdonsága okán (egy hét alatt 50 cm): – HOP, HOPFENN, azaz HOPP már FENN van. Az utódnyelvek a puha fordított alakjával is összehangzó (puha – hup – hop), hop, hopfen szóalakot használják: francia houblon, angol, hop, német Hopfen stb. A CzF Szótár említi, hogy néhány nyelven él a humle szóalak is, amelyben az ML páros tengelyhangzó.
* a KOMLÓról még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Koml%C3%B3_%28n%C3%B6v%C3%A9nynemzets%C3%A9g%29 „Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett ‘komlótobozokat’ használják. A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót nagyüzemi táblákon termesztik is. Emellett kb. 1–3% illóolajat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz. A népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásúnak tartják, bár nem tudni, mi ennek a hatóanyaga. Az álmatlanság elleni italokban a komlót hatékonyabb nyugtató füvekkel, mint például macskagyökérrel kombinálják. Kimutatták, hogy csökkenti a koleszterin-szintet.”
A CzF Szótár: „A magyar asszonyok a vad komló tobozait a kenyérsütéshez használják.”