KÖLTŐ – Költői műveket író művész. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: kel – finnugor] A KÖLTŐ a K.L – L.K gyök bővítménye: KöL – LéK. A KÖL gyök itt a KULlogónak LÖKést adó kinyújtott KARt (l > r) is jelenti. Vehetjük úgy, hogy a KÖLTŐ a szülő, a KÖLTEmény a szülemény. A TL – LT kötött mássalhangzó-párosok azt is elmondják, hogy a kÖLTŐ kiÖTLI a kÖLTEményt. Ami szÜLeTIk, az szülő kicsinye, kölyke, pulyája. A PUJA ősi szó a tOJÁsból előBÚJÓ, vagy a szülőLÉKen, LIKon, résen kiBÚJÓ kis ÚJszülött puPUJgató megnevezése. Így lett a KÖLTÖtt vers a KÖLTŐ PUJÁja, amely aztán a később kialakuló ógörög nyelvben rögzült POEszisz alakban. A mai magyar nyelvben idegenül hangzik a PULYA szó, mivel ezt az utódnyelvek örökölték (pui, boy stb.). Ám azt, hogy jelen volt az ősiségben, a csángó nyelv bizonyítja, ahol nem a románból átvett szóként ragadt meg, hanem az ősmag(yar)-nyelvből fennmaradt. A KÖLTŐ – TÖKÖL fordítás itt nem erkölcstelen kifejezés, hanem azt mutatja, hogy értelmi kapcsolat van a T.K – K.T gyök: TöK – KöT, TÖKöl (tákol – alkot) – KŐT (költ) valamint az ÖTÖL szavak közt, amely tervezést jelent. Amit kiÖTÖL, KÖLT, az hatékony lehet sokak gondolatainak befolyásolására. Az LT hangcsoport – ÖLTŐ – azt is megmutatja, hogy a kÖLTŐ jelképesen magára ÖLTI azok egyéniségét, másképpen, beleBÚJik (puj, pojet, poéta) annak, azoknak érzelemvilágába, akiről, akikről ír. A kÖLTŐ tömegeket felkELTŐ, gondolkodásra ébresztő. Van akiket mÉLTAt, másokat ELíTÉl. A kÖLTŐ úgymond lELTÁrt készít a mÚLTról, belekiÁLT a jövőbe. A KÖLTŐ üzenetet kÜLDŐ. Ám csak akkor válik mÉLTÓvá a meghallgatásra, ha igazat szól. Akik a hatalomhoz dörgölőznek, azok életükben elvették jutalmukat, az utókor – tetszik, nem tetszik – mellőzi, semmirekellőnek nyilvánítja. A KÖLTŐ maga a SZÓ, a fennKÖLTEn SZÓló, kiÁLTÓ, akárha a pusztába is. Valaha volt egy kifejezés: SZOLTÁN. Ez azt nevezte meg, aki SZÓLT. A KÖLTŐ, ha szükség: szÓL, kiÁLT vagy üvÖLT is, ha kell. Az L.T – T.L gyök: LáT – TáL, azt is mutatja, hogy az igazi KÖLTŐ LÁTó, tÁLTOs.