KÖLTŐ – Költői műveket író művész. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: kel – finnugor] A KÖLTŐ a K.L – L.K gyök bővítménye: KöL – LéK. Vehetjük úgy, hogy a KÖLTŐ a szülő, a KÖLTEmény a szülemény. A TL – LT kötött mássalhangzó-párosok azt is elmondják, hogy a kÖLTŐ kiÖTLI a kÖLTEményt. Ami szÜLeTIk, az szülő kicsinye, kölyke, pulyája. A PUJA ősi szó a tOJÁsból előBÚJÓ, vagy a szülőLÉKen, LIKon, résen kiBÚJÓ kis ÚJszülött puPUJgató megnevezése. Így lett a KÖLTÖtt vers a KÖLTŐ nek PUJÁja, amely aztán a később kialakuló ógörög nyelvben rögzült POEszisz alakban. Ebből az is megtudható, hogy jóval az ógörög nyelv kialakulása előtt már éltek KÖLTŐk, verselők, rímet, RIGmust faRAGó REGösök, akik a RÉGi LEGök LEGjeit REGélték. A mai magyar nyelvben idegenül hangzik a PULYA szó, mivel ezt az utódnyelvek örökölték, használják: PUJ, BOY stb. De, hogy jelen volt az ősiségben, azt a csángó nyelv bizonyítja, ahol nem a románból átvett szóként ragadt meg, hanem az ősmag(yar)-nyelvből fennmaradt. A KÖLTŐ – TÖKÖL fordítás itt nem erkölcstelen kifejezés, hanem azt mutatja, hogy értelmi kapcsolat van a T.K – K.T gyök: TöK – KöT, TÖKöl (tákol – alkot) – KŐT (költ) valamint az ÖTÖL szavak közt, amely tervezést jelent. Amit kiÖTÖL, KÖLT, az hatékony lehet sokak gondolatainak befolyásolására. Az LT hangcsoport – ÖLTŐ – azt is megmutatja, hogy a kÖLTŐ jelképesen magára ÖLTI azok egyéniségét, másképpen, beleBÚJik (puj, pojet, poéta) annak, azoknak érzelemvilágába, akiről, akikről ír. Van akiket mÉLTAt, másokat ELíTÉl. A kÖLTŐ úgymond lELTÁrt készít a mÚLTról, belekiÁLT a jövőbe. A kÖLTŐ üzenetet kÜLDŐ. Ám csak akkor válik mÉLTÓvá a meghallgatásra, ha igazat szól. A divatos, menő KÖLTŐk, akik a hatalomhoz dörgölőznek, azok életükben elvették jutalmukat. Az utókor pártatlanul ítél – tetszik, nem tetszik – megveti, mellőzi, s minden TÁKOLT KÖLTEményével együtt semmirekellőnek nyilvánítja, szemétbe veti. Az igazi KÖLTŐ a valóságot kELTi életre, s az nem tetszik a mindenkori hatalomnak. A KÖLTŐ maga a SZÓ, a fennKÖLTEn SZÓló, kiÁLTÓ, akárha a pusztába is. Valaha volt egy kifejezés: SZOLTÁN. Ez azt nevezte meg, aki SZÓLT. A KÖLTŐ, ha szükség: szÓL, kiÁLT vagy üvÖLT is, ha kell. Az L.T – T.L gyök: LáT – TáL, azt is mutatja, hogy az igazi KÖLTŐ LÁTó, tÁLTOs.