A város sosem volt Cluj és Napoca sem. Volt egy Napoka nevű dák település Kolozsvár környékén, a napimádó dákok lakták, de azoknak nincs semmilyen közük a románokhoz sem le-, sem felmenő ágon. Azt is mondják, hogy Traianus alapított egy ilyen nevű helységet. Azonban a Kolozsvár megnevezéshez ezeknek semmi köze. Sok okoskodó vélemény hangzik el a város nevének eredetével kapcsolatban. Ezek egymás szájából verik ki a szót, s nyálukat köpködve versenyeznek abban, hogy a város nevét akármilyen eredetűnek véljék, csak épp magyarnak ne. Nos, ezt a helységet magyarok alapították, és természetes, hogy a helységnek magyar nevet adtak: Kolos. Csak a nyelvi jelentést vegyük alapul! Azt jelenthette: körös, azaz bekerített. A kol gyök körértelmű. A helység bekerített, védett voltából indult ki a név. A névben (később) megjelenő zs hang nem véletlen, mert a nyelvben – főleg megnevezések esetében – nincsenek véletlenek. Ez jelentést takar. Kolozs: a lozs több dolgot is kifejezhet, de a zs hang mindenképp valamilyen bőség jelentést ad. Utalhatott – a zsol, zsil fordított alakból ítélve – jó vízzel ellátottságra is, de a helységben folyó nyüzsgő, mozgalmas zsongó, zsibongó vásári zsúfoltságokat sem nélkülöző életvitelre is. Nem hiába nevezték el később Kincses Kolozsvárnak, bőség jellemezte valaha. A lozs – zsol gyök a habzsol szóban szintén a bőséget jelenti. A megnevezést csak magyarul lehet bontani, magyarázni. E nevet az okmányokban a királyi, állami ügyintézésekben hivatalosan használt latin nyelvre torzítva írták le, de ez nem jelenti, hogy a név a latin nyelven költ. A szászokat a tatárjárás után telepítették ide. Ők nem lehettek névadók, csak átvevők, akik a név fonetikus alakját a németül legkönnyebben kiejthető valamilyen névre torzították.