KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa. [nk: latin] KOLOZSVÁR neve a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A név magyar szóelemekből épül fel. A KOLOS – LAKÁS szófordítás mutatja a név mondandóját. Hasonló a KALAStorony, KALAStorom, KALAStrom, KLAStrom, amely szintén LAKÁSként épült. A KoLoS – LaKáS hangváz: K-L-S – L-K-S. A település már eleve kerített lehetett KULCSos zárhatósággal. KLAStromok vagy záras települések nevében a KAL gyök KULcsra zárható LAKra is utal. KOLOZSvár a kezdetektől mindig magán viselte a KULCSos, kincses jelzőt. A kezdetek idején magyar nyelvűek telepedtek le az egész Kárpát medencében, és azok adtak nevet a településüknek. Erre bizonyíték az összes hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei még a Kárpátok külső oldalain is. Latin nyelv még nem létezett KOLOZSVÁR alapításakor, tehát nem latinul adtak nevet a városnak. Az L hangcsoport – OLO – a kerített telepÜLÉsek védett, védhető ÁLLApotban, nyugALOm helye voltak, ahol nyugodtan hajthatták ÁLOmra fejüket a csALÁdok. Az L.ZS – ZS.L gyök: LoZS – ZSoL, a falakon belül, LAZSálható, a ZSILiző kis patak csordogálásához hasonló kellemes folyású életre volt lehetőség. Az ZSV páros, mint ZS.V – V.ZS gyök: ZSiV – ViZS, a település élénk ZSIVaja, VIZSlató életjelenségeinek leírói. A szóvégi V.R – R.V gyök: VáR – RéV, a védett RÉVbe érkezés.