KOLONC – Nehezék a kútgém végén. Állat, különösen a kutya nyakába akasztott, az állatot futásában akadályozó fadarab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KOLONC K.L – L.K gyökből: KoL – LoK, induló szó. A KOL körértelmű, a LOK hely. A KOLonc az állat nyakát körülvevő örvre kötött. A nyakon a helye, LOKa. Az L hangcsoport – OLO – a kOLOmp ALÁlóg, gátOLÓ a szALAdásban, nyargALÁsban. Az NC hangcsoport – ONC/A – játékos hangvételű szavak értelemadója. Ez esetben épp annak gátolása. A kolONC, kölÖNC, lÁNC, rakONCA épp a szabad vihÁNCOlásnak, tÁNCOlásnak szab határt. Az NC páros itt alvó N.C – C.N gyök NeC – CeN. A NEC gyök értelmét az N lágyításával és C > SZ rokonhangváltással kapjuk meg. A NECC NYESZlett szövevény, azaz háló. A háló is gátol, esetleg fogva tart. Tehát a KOLONC szó minden alkotóeleme magyar. Oly elemek – gyökök, hangcsoportok –, amelyek százával épülnek be különböző szavakba értelemhordozóként.
BÉKLYÓ – Lánc vagy kötél, amellyel a (legelésző) ló két (első) lábát egymáshoz kapcsolják, hogy ne tudjon futni. Bilincs, rablánc. A megkötöttség, rabság jelképe. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BÉKLYÓ szó B.K – K.B gyökbővítmény: BéK – KeB. A gyökkel alkothatók a BÉKe és KEBel szavak. De a BAK (akadály) és KÁBulat szavak is. Aki sokáig van BÉKLYÓban beleKÁBul, elveszíti a szabadulás reményét. A CzF Szótár a BÉK gyökről: „Elvont gyök béklyó vagy békló békó szóban. Jelentése mindenütt rokon a bög (bog) szóval, mely csomót, valami öszvefoglalót, öszvekötőt vagy öszvekötöttet jelent.” Tovább a BÉKLÓ szóról: „Vasból, vas lánczból való nyűgféle készület, melyet a szabadban legelő lónak két első lábára, vagy egymás mellé állított két lónak belső egyik-egyik lábára tesznek, lakatra is bezárják, részint hogy messze el ne bolyongjanak, részint biztosításúl a lókötők ellen. Béklóban legelő lovak. […] Hasonlóan nevezik a rabok lábaira vert vasat is” http://osnyelv.hu/czuczor/ A békLÓ szóban levő LÓ ősgyök azt mutatja, hogy előbb a LOvakra alkalmazták a békLÓt, azért, hogy az állat ne LÓt-fusson, BÉKén maradjon. Székelyföldön jár a mondás, ha a gyereket csendes viselkedésre intik: maradj BÉKén, ülj nyugton. A ló lábaira tett kenderkötél kötést NYŰGnek mondják. A KLY hangcsoport – ÉKLYÓ – lazára kötésben egy adott helyhez rögzítés. Ilyen a csUKLYA, fÁKLYA, merEKLYE. A BÉKLYÓ szóban levő KLY páros értelmét a hangzás és hangváltások függvényében kell elemezni. Ha K > G váltást alkalmazzuk, a G.LY – LY.G gyök: GoLY – LYoG hangjaira lelünk. A BÉKLYÓ rabláncként való használatakor nehezen hurcolható nagy vasGOLYót csatoltak hozzá. A BÉKLYÓban levő foGOLYnak kevés JOGa (ly = j hang) volt.
Ez egyik névadó jellemzője a BÉKLYÓnak. A rab esetében a BÉKLYÓ, a foGOLYlét lehetett nagy KEBelbánat okozója. Az LY > L váltással K.L – L.K gyök: KoL – LoK, amely körértelmű szó alapja. A BÉKLYÓ körülkötés. A török nyelvekben való jelenlét a megnevezés közös nyelvi tőről öröklődését jelenti. Ám a szóra átfogó teljes magyarázat csak magyarul adható.
ÁSPIS – Áspiskígyó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög] Az ÁSPIS ÁS – SÁ ősgyök a kígyó földbe ÁSott lyukára is célzó. Az SP hangcsoport – ÁSPI – feszességet és tekervényt jelent a SPÁrga, SPIrál szavakban. Az ÁSPIs nem hátrál, nem menekül, hanem támad: ASPIrál, verekszik: nÁSPÁgol, mar, mint a rÁSPOly, utána elnyúlva tESPEd. Az ásPIS szereti a száraz, de a vizes (pi, pis) helyeket is. Az ÁSPIS szó tengelyében levő S.P – P.S alvógyök: SeP – PiS, rejtett jellemzőt takar. Az ÁSPIS a földön SEPer végig, majd szállásra földbe SÜPped. A megnevezés a jellemzők sűrítménye. Az ősmag-nyelvi és a mai magyar szavak, alkotó hangjaikkal magyarázatot adnak jelentésükről.