KOLBÁSZ – Bélbe vagy műanyag burokba töltött, fűszerezett darált hús, amelyet főve, sülve, nyersen füstölve fogyasztanak. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv < ?] A zárjelben levő kérdőjel azt jelenti: nem tudni honnan érkezett a szlávokhoz a kifejezés. Pedig egyszerű: a magyar nyelvből! KOLBÁSZt már az ősi egynyelvűség idején készítettek. A megnevezés akkor született. Minden más nyelv onnan örökölte meg. A KOLBÁSZ szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK (k > g – lóg). A KOL körértelmű. Az LB hangcsoport – OLBÁ – kevés mai magyar szóban van jelen: kOLBÁsz, ÖLBŐ. Ám az L.B – B.L gyökkel alkotható szavak is beszédesek, mivel kapcsolódnak az elkészítési művelethez, és a jellemzők leírásában is jelen vannak. A KOLBÁSZ hosszú, hajlékony, BÉLbe töltött hentes termék. Hajlékonyságában hasonlít a LIBanyakhoz. A készítésnél, a hurolás után megLÓBálják a BÉLben levő vizet, hogy jól kiÖBLÍtett, tiszta legyen. A KOLBÁSZ is LÓBálható. Ismerős: „KOLBÁSZt LÓBálva jön a padlásról.” A B.L – L.B gyökkel épülnek a BÁLa és nyaLÁB szavak. A BÁLA is magyar, a nyALÁB fordítottja. Jelentésük: göngyöleg, köteg. A BÉLbe töltött anyag is belesűrített göngyöleg, göngyölített, kötegelt, amelyet a BÉL fog közre. Van, aki szereti a főtt KOLBÁSZt. Régiesen szólva a főzést mondták aBÁLásnak, székelyül ma is LOBbasztásnak. A szózáró B.SZ – SZ.B gyök: BáSZ – SZaB, olyan gyök, amely mindenben a legnagyobbat jelenti. A B hang nagyságot jelent a Bölény, Bivaly, Bazár, Bálna stb. megnevezésekben. Az ÁSZ gyök kiterjedést: ASZtag, ASZó, ASZtal stb. Ez esetben a rendkívüli jó értelmét hordozza: BÁSZ. Nem véletlen, hogy a testi nemi élvezet legnagyobbika is B.SZ gyökkel fejezhető ki. A BÁ nagy, az ÁSZ SZéltében hoSSZában legnagyobb kiterjedés és meghaladhatatlan minőségi magaslat. Az ÁSZ mindenben a legnagyobb. Itt az ínyen és nyelven érezhető ízek terjedelmét, de annak nagy voltát is jelenti. Az egész világon senki nem tud olyan valódi ízletes KOLBÁSZt készíteni, mint a magyarok. A KOLBÁSZ igazi hazája a Nagy Magyar Alföld, ha úgy tetszik Debrecentől Aradig, de én Székelyföldet is ideírom. Bár most Békéscsabán tartják a KOLBÁSZ nagy évi ünnepét, nem jelenti azt, hogy tót eredetű* termék. A szó minden eleme magyar, a megnevezés az elkészítési műveletek fő jellemzőinek sűrítménye. Amíg Győrön túl, Abdán állt a bazársor, és ott vezetett a nyugat felé a fő útvonal, csomagtartónyi KOLBÁSSZal megrakodva indultak a különböző országokból való autók Hegyeshalom, Rajka felé, és az autók közt sok volt a cseh, szlovák rendszámú is. Irdatlan mennyiségű hentesáru** cserélt gazdát nap, mint nap. Miért innen vitték a csehek, tótok, németek, ha ők a szülőatyjai a terméknek?! A magyar nem hoz kolbászt sehonnan! Lehet keresgélni a szláv nyelvekben – fentiekhez hasonlóan – a KOLBÁSZ szó kialakulásának lépcsőzetes mozzanatait a jellemzők felsorolásával. Küzdelmes lesz, de csak tessék. LB – BL értelmi kapcsolat: a koLBászt a megtisztított, LóBálva vízzel kiöBLített BéLbe töltik.
/*/Annyira igaz ez, mint Békéscsaba nevében levő Csaba szó szlovák eredetét igazolni a békát jelentő žaba szóval. Akkor mit mondanak Békéssámsonra, Békésszentandrásra stb? A béka egyik jellemzője a csobbanás, innen a tót žaba, tehát az is ómagyar ősnyelvi eredetű. A város nevében viszont a Csaba, férfinév. Csárdást, huszárt, KOLBÁSZt, mind elhazudja a Magyar Értelmező Kéziszótár idegen nyelvek javára.
/**/ Szemtanúként írom, mert kéthetente szállítottam saját vállalkozásban árut oda (nem kolbászt).