Idegenben átalakult szavaink
KLASSZIKUS – A görög-római ókorra vonatkozó, vele kapcsolatos műveltség. [A Magy.Ért.
Kéziszótár szerint: nk: latin] A szó tartalmazza a SZIK gyökszót és a KLpárost. Ez utóbbit a legKeményebb K és a legLengébb L hangok alkotják, s ezért nagyon ellentmondásos értelmű különböző szavakban. A csuKLó kemény kötődésű ízület, ugyanakkor rendkívül hajlékony, akár a régies siKLa alakja. Az igazi szónoKLatot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyaKLó nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A SZIKLA kemény kő,de elmozdulhat helyéről, akár a csukló, és GÖRdülve (kör) vagy sikló mozgásban indulhat a völgy felé. A KLASSZIKUS nem magyarnak tartott szó, de őrzi ősmag(yar)-nyelvi jellegét: (szi)KLA-sszikus. A KLASSZIKUS irányzat: szoros, SZIKLAszerűen kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. A KL páros hangjaival alkotható szavak olyan tárgyakat írnak le, melyek őrzik ősi rendeltetésüket, alakjukat: kulcs, kalap, kalány, kilincs stb., és mindannyinak köze van a KÖR fogalmához! E KÖRértelem különben érvényes az összes KL kezdetű, idegenül hangzó szóra, melyek esetenként a visszatérő vagy gyors ismétlődés, vagy épp KÖRalak jelzői a szóban. Mind az ógörög, mind a latin az ősmag-nyelv leányága. A kifejezést szómegfordított alakban örökölték: SZI-KLA – KLA-SZI, majdnémileg módosult. KOLLEKTÍV – Közös, társas, együttes. [A Magy.Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KOLLEKTÍV szó a KALÁKATEVékenység szóból módosult az átvevő latin nyelvben. Az ősmag-nyelvet beszélőknél gyakorlat volt a közös KALALÁKATEVékenység vagyis a KOLLEKTÍV munkavégzés ősidők óta. Székelyföldön egészen napjainkig működött, és csak a minden jót, értéket tönkretevő kommunista-liberális rendszer sorvasztotta el.