KLAPPOL – Egybevág valamivel, illik valamihez. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KLAPPOL K-L gyökből indul, itt hangvesztéssel: K(a)LAPPOL. Jelenti azt is, hogy talál valamivel: felfekvésben kLAPpol, mint illeszkedő LAP, jól áll, tökéletesen leföd, mint a KaLAP.
A P hang éPP a taLÁló Pontosság megjelenítője a szóban. A megfelelő helyre KoPPanó KaLAPács, a jól, Pontosan iLLeszkedő, záró LAPka mind a KLAPPOLás jelenségét mutatja. A szó minden összetevője magyar gyök. A német nyelv minden szava ősmag(yar)-nyelvi gyökökre épül. KLOPFOL – Verve porol valamit. (Húst) potyol. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KLOPFOL szóban magyar gyökök beszélnek és szunnyadnak. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van: KL és PF, mindkettő alvógyök. A K-L gyök a KaL, KALapács, mint ütőeszköz alapszava. A LOP – POL, PAL – LAP, LAPosít. A PF kötött mássalhangzó-páros hangjai a P-F gyököt alkotók, amelyek a PüFöl szó alaphangjai. A FOL, lapos alakzat, az idegenből visszatért, FÜLvékonyságra utaló FÓLia. Aki KLOPFOL, az KALaPáLva, PüFölve LAPosít FÜLvékonyságúra. A fenti szavak bármely nyelvben képződtek is, mindenképp az ősmag-nyelv elemeiből épülnek, és kizárólag a mai magyar nyelven bonthatóak, magyarázhatóak.