Ahhoz, hogy a célhoz vezető, helyes magyar nyelvészeti útirányt kövesd, teljesen más útvonalon kell haladnod, mint a ma elfogadott, oktatott tudományos nyelvészet, amely a latin-német grammatika szabályait követi, és a magyar nyelvre is ráerőlteti azt, mint kényszerzubbonyt.
A magyar gyöknyelvészeti elemzések közben semmit nem használhatsz a ma alkalmazott, betokosodott nyelvészeti tudomány tételeiből.
Ahhoz, hogy ezt az utat kövesd, teljesen más gondolkodásmód szükséges, s Szent Györgyi Albert szerint: „…aki másként gondolkozik, arra azt mondják, hogy hülye.”
A beszédhangokból kell kiindulnod, azokból a beszédhangokból, amelyek által képviselt értelmet nem kutatják a mai hivatásos nyelvészek, mivel a hangok által képviselt értelem megvilágítása tönkreverné az ő foggal-körömmel védett elméletüket.
Szélesebb körben kell vizsgálni a hangok által alkotott értelemhordozó nyelvelemeket – ősgyök, gyök, hangcsoport, hangvázak, gyök és szófordítás, átforgatás – s a köztük fennálló kapcsolatrendszereket.
Ha rá mersz lépni erre az útra, akkor számolnod kell a hivatalos irányzat követőinek megvetésével, támadásaival. Hülyének, bolondnak, délibábos álmodozónak tartanak, gúnyosan derülnek nagyokat, és röhögve verik térdüket minden állításodra.
De nemcsak ők!
Azok megvetésével is számolnod kell, akik tudják, hogy igazad van, de mivel ők nem merik vállalni, így pusztán bátorságod irigyeiként – ha nem is ellenségeid – ellenfeleid lesznek.
Azonban – igazad tudatában – ennek ellenére sem adhatod fel! Pedig még arra is elkészülhetsz, hogy csak halálod után derül ki – neked volt igazad!
Tehát, kitartás!