KÍMÉL – Tapintatosan óv valakit, valamit kellemetlenségtől, bántástól. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KÍMÉL szó a K.M – M.K gyökből indul: KiM – MiK. A KÍMÉL több értelemben bontható. Például: KI MÉLtat vonni a nehézségekből, de ugyancsak KÉMÉLi is. A MÉL itt MÉLtóság értelmű. A régies KÉMÉL alak a KÉ gyökből, KÉj, KEgyel. A MÉL lehet MÉLtó vagy MELegség. A hangelemzés szerint: a Kemény K hang a védőt, az anyás, nőies M (mell) és a Lágy L a védettet írja le a szóban.
Fordítva MÉLKI – eMEL KI, azaz KIeMELten KE-LLEMes KEgyeLEMmel kezel. A Biblia ír egy ősmag-nyelvű, MELKISÉDEK nevű királyról, aki SZÁLLAM (Sálem, Jeruzsálem*) városállam királyaként kegyelmes uralkodó volt. MEL-KI-IS-ÉD-DEK – neve is erről beszél: KÍ-MÉLetes MÉLtóság, ISten előtt KEDves. Ebben a mai durva világban is kieMELKEDő érték, s így MÉLtányolandó, a KEDves, KÍMÉLetes ember. A CzF Szótár a KÍMÉL szóról: „kémélni valakit, valamit annyit tesz, mint vele kedvezőleg, kényesen bánni; akit vagy amit kémélünk, az iránt mintegy kéjjel viseltetünk, az iránt gyöngédek, engedékenyek, hajlandók vagyunk; ennél fogva valszinöleg állithatni, vagy gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, mely meg van a ked, kegy, kéj, kény, kees (ki-es), kecs és több rokonértelmű szókban is. V. ö. KE gyökelem, KÉM elvont törzsök, és KÉMÉL áth. Azonban ke gyökelemből származhatott kév (ke-ev) is, mely eléfordúl Zvonaricsnál kéj értelemben. Hogy a v több szavainkban mint ajakhang a többi ajakbetükkel fölcseréltetik, mutatják e példák: Vizsegrád, Mizsegrád, villám, milling, mázna, vézna, gyülemész, gyülevész, stb. Kémél v. kímél tehát eredetileg lehet egyszerűbben kévél v. kéjél, s am. valakit különös kedvből, kegyből, hajlamból, szeretetből oly dolgoktól megóv, megőriz, melyek reá nézve kelletlenek vagy ártalmasak lehetnek.”
* Balkányi Szabó Lajos a Magyar Ősmesék című könyve első kötetében a SZÁLL, megSZÁLL, letelepedik – SZÁLLÁS szóval azonosítja. A megSZÁLLÁM – letelepedés, békesség ÁLLApota, ebből eredően az ÁLLAM, akkor városÁLLAM, a béke védett SZÁLLÁSa.
Az akkori városok még az ősmag-nyelven kapták neveiket!
A héber nyelv későbbi kialak
ulásakor e szót a BÉKE fogalmának kifejezésére használta. A város neve így alakulhatott a jóra szállás, jó helyre szállás, JÓ SZÁLLAM (birtokos eset), JÓRA SZÁLLÁM alakban is.