KIFLI

KIFLI – Félhold alakú péksütemény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német]* A KIFLI K.F – F.K gyökre épül: KiF – FiK. A KIFLI körértelmű kifejezés, minthogy a kIFli is ÍVelt (f > v) alakú. Alapgondolat szerint az egyenes vonalból KIíVeLő, KIFIcamított, játékosan mondva KIFüLI, még játékosabban KIFLEntyű. Egyébként a németekhez is az ősmag(yar)-nyelvből jutott, mint a többi körértelmű gyökszó, mivel a KÖRt még az egynyelvűség idején nevezték meg. Tudni kell, hogy az ősi nyelvben a FüL egyik neve MAFLA volt. A KIFLI körvonala egyezik a MAFLA, azaz a FüL KÍVüLI – kivüli – v > f: – kifüli – kifli  – körvonalával, Tehát a KIFLI  kerülete MAFLA alakú. Az FL hangcsoport – IFLI – jelen van a mAFLA szóban is. A szUFLA lélegzetet jelent, de főleg a mAFLÁval, azaz FüLlel jól hallható, lihegő lélegzetvételt, amely valami okon megnehezített járás, cAFLAtás következménye. A halottnál FÜLlel, mAFLÁval hallgatták meg, van-e még szUFLÁja. Az FL páros F.L – L.F gyökként: FüL – LeF,  a FÜL, FULlad, FÜLled szavak alkotója. FÜLledt melegben nehéz a szuFLa. A FÜL nagyon sok állatnál LEFentyűként (kiflentyű) működik, akár egy nagy legyező LEVél. Ilyen FÜLszerűek, LEVél alakúak a virágszirmok Az e gyökkel kialakult szavak egy része az utódnyelvekben van jelen, és majdnem mind a FÜLformát írja le (latin flos, a francia fleurs, spanyol flor, román floare stb.)  Mind a virágszirmok, mind a növénylevél, ÍVelt, FÜL körvonalú, és a KIFLI görbületét idéző. A KIFüLI, KIFLI megnevezése már az egynyelvűség idején kialakult. A szó elemei a mai magyar nyelven bonthatók, magyarázhatók.

*A germánok, németek nem voltak családban élő nép, még szavuk sincs a család megnevezésére. Az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, latinoktól átvett Familie szót használják erre, és ez bizonyíték, hogy a család intézménye külső hatásra alakult ki náluk. Akkor meg hogyan sütöttek volna – bensőséges családi légkör körülményeit, hangulatát igénylő – (pék)süteményeket az ősmag(yar)-nyelvet beszélők előtt, hiszen a pék szó is ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Több mint valószínű, hogy az ősmag(yar)-nyelvet beszélő avarokkal (bavarok – bajorok) keveredve kezdtek otthonos háztartást vezetni az addig törzsegyvelegben élő, asszonyaikat közösen használó, akkor még állandóan gerjedező, ármánykodó germánok. Jelen napjainkban is Bajorország az a hely, ahol a művészetre, szépre, jóra legérzékenyebb német nyelvű nép él.