Beszédfonal fűzése.
Mindannyian IK vagyunk: egy IK, más IK, harmad IK… Személyre kérdezés: KI? A gyerEK is IK, kis IK, m-IK, m-EK.
Születéskor Iktatják. Ameddig IKlatunk, mozgunk, addig IK vagyunk. Utána KI-IKtatnak, senKI leszünk.
Belőlünk sarjadó ÉKek, ékEK. Kezdetben: JER, GYER, kicsinyem, ÉKem, EKem, GYER-EKem. Majd az érzelMi M hanggal bővült: JER, GYER, kicsinyem, MEKem, GYER-MEKem. MEK, MIK = kicsi.
KIM vagy nekem? MEKem, kicsinyem.
Amikor egy szülésnél két gyerEK születik, ŐK IKek, IKrek, ikrEK. Azonos sejt, IKRA sarjai. Különben az R hang, sűRűn ismételhető pöRgőhang, ezért is van az ikRa szóban. Az ikREK egymás után ROKulnak, KERülnek a világra.
Az IKrek, ikrEK azonosAK, a másodIK az első IKERje, ÜKÖRje, mintegy tÜKÖRképe, tIKERképe.
A tIKERben, tÜKÖRben az IKERemet, ÜKÖRömet látom.
Ha IKEREMet, ÜKÖRÖMet, ükÖRÖMet látom, ÖRÖMet érzek.
A mozgás, IKlatás, KINlatás, személyre vonatoztatható ősi neve a K.N – N.K gyökre: KiN – NiK épül. Valamilyen tevékenységet, TÁKolást erőltetni, KÍNozni, NEKifeszülni a siker, győzelem reményében.
Innen a képzeletbeli istenség neve: NIKÉ.
Székelyül ma is használt szó. Ha valaki nagyon mutogatja magát, ide meg oda KÉNYeskedik, arra mondják: Jól KÉNlódik.
Innen az utódnyelvi KINETIKA, amely ősnyelvi gyökökből áll: KI = személy, KIN = mozgás, TIK (ték, ták, tök, tuk) = munka.
kineTIKA, MEKAnika, dinaMIKA, TEKnika mindannyi ősnyelvi gyökökre, hangcsoportokra épülő szavak. Az ógörög nyelv az ősnyelv negédesen, kényesen eszező változata volt.
TÉKolás, laKATosMUKa, mind MOKány, férfiTÉKolás, MÓKolás volt. Innen a TEKnika, MEKanika, dinaMIKa, mindannyi IK, azaz személyi, emberi vonatkozású: teknIKa, mekanIKa, dinamIKa, TÁKolt, MÓKolt, DINAM gyors mozgással, jó kedvvel (dínomdánom) dolgozott.
Egyik sem görög eredetű szó!