A FILOZÓFIA szó is ősnyelvi eredetű, amelyet az ógörög nyelv megörökölt. Aki bölcselő, sokat töpreng, hányja-veti gondolatait, szálanként (szál = fil) veszi szemügyre, azaz FILÓZza azokat. Ilyen bölcseleti töprengő FILÓZással férFIAk foglalkoztak. Tehát ők voltak a FILÓZÓ FIAk. Hérakleitosz szerint: „Nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerető férfiaknak.” Tehát töprengeni, FILÓZni kell, elemeikre, szálaikra szedni, VÉLekedni azokról (f > v, fil – vél). Ez volt az egyik névadó jellemzője a szónak, jelenségnek. Az ógörög SOPHIA kifejezést, magyarul bölcsességnek fordítják, de sokak szerint inkább jártas jelentésű. FILÓZással, töprengéssel, kutatással (Herakleitosz), magába SZIVja, SZOPJA a tudást, akár a baba a tejet, szert tehet jártasságra (f > p, szof – szop – szív). Ezt lehet szóban szó jelenségnek is nevezni. Mindannyi névadó jellemző. Székelyföldön ma is használt szó a FILÓZ, FILÓZni. SZÓKRATÉSZ ógörög neve is érthető. A bölcselő, mindig hozzáTESZ az előzőleg elhangzott SZÓKhoz. Tőle el is várják, hogy hozzáTÉSZen. Tehát a maga korában ez a bölcs férfi SZÓKRA más SZÓKat TÉSZen vala. Végül a néptudatba e néven került be: SZÓKRATÉSZ. Ez azt is igazolja, hogy SZÓKRATÉSZ idejében, aki Kr. e. 469 – 399 közt élt, még az ősnyelv eszező ógörög változatát beszélte az ógörög nép athéni törzse. Minden ógörög név, megnevezés magyar nyelven fejthető meg.