CINKOS – Aki a gonosztevők bűntársa. Aki valamely csíny elkövetésében velünk tart. [MÉKSZ: ?] A CI gyök játékosság. Az IN gyök kellemi. Az NK páros kellemes és kellemetlen jelentésű kifejezések alkotója.
Például: cinka, cinke, szavakban kicsinység, a cink finom művű munkák alapanyaga. Vannak gyerekekhez kötődő, játékos hangulatúak: csalinkázik, csicsonkázik, ficánkol, lábatlankodik, nyalánk, nyúlánk, pánkó, pelenka stb. Van olyan, mely veszélyes helyzetekből kijutásra való óhajt feltételez: atyánkodik (csíki szó: imádkozik), rimánkodik. Régen kisgyerekként, amikor csoportos játékokat játszottunk, és ki kellett jelölni valakit egy feladatra, volt egy olyan játékszabály, hogy CINKUSt, azaz sorsot kellett húzni. Ez valami olyannak a maradványa a gyerekjátékban, ami csoportos vállalkozásoknál felnőttek közt lehetett szokásban, hiszen a kisgyerek minden játékában a felnőtteket utánozza. Összegzésül: a CINKOSok ugyanazon sors elviselői, valamilyen vállalkozásban részvevők, és megbízást kap az, akire a CINKUS, sorshúzás esik. Így, aki CINKOS, az vállalt egy sorsközösséget, mindennemű előreláthatatlan – veszélyeket is rejtő – velejárójával. Az NK páros hangjaival alkotható a NeKi, vagy -NaK, -NeK ragok, és ez is arra utal, hogy sorsosa lett valamiNeK. Az NK páros a végkimenetel bizonytalanságát is előrevetíti, némely szavakban ilyen értelmet visz be. Például: bánkódik, csonk, fullánk, konkoly, mankó, ménkő, munka, rimánkodik, siránkozik, tönk, zimankó és mások. Valószínű, hogy az őskori kezdetekkor felvállalandó tisztességes tevékenységről lehetett szó, különben nem maradt volna fenn gyerekjátékként. Később fajulhatott el a romló erkölccsel. Ma már becstelen CINKOSokkal van tele az üzleti, politikai és pénzvilág. A szó magyar eredetű.