KÉVE – Levágott gabonából, ipari növényből összekötött nyaláb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? török] A KÉVE K.V – V.K gyökbővítmény: KéV – VéK. A CzF Szótár a KÉVE szót a KÖTésből, a KÖtVE szóból vezeti le. KÖtVE, KEtVE, KÉtVE, a KÖtél KÉt, VÉge összeKÖtVE. Vagyis az összekötött állapotból. Ehhez még hozzáteendő a KÉVÉhez hasonló káva, amely alapgondolatilag ugyanaz a jelenség, bár a káva az övet, a KÉVE az ÖVEzettet jelöli. A KÉVE Rubik-kocka összeforgatással: KÉVE – VÉKE – VÉKA. A VÉKA olyan edény, amiben a KÉVE kicsépelt magvai tárolhatók, s amiben a vegyes szemes takarmány összeKAVArható.
A KÉVE – EVÉK fordításból az is kitűnik, mire jó a KÉVE termése. Akinek sok KÉVÉje lett aratáskor, az KEVÉly volt gazdagságában. A KÉVE világosan magyarázható, ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó.
KEVÉLY – Gőgös, dölyfös, pöffeszkedő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KEVÉLY a K.V – V.K gyökből induló: KeV – VaK. A KEVÉLY állapot kedélyhez kapcsolódó. Ismeretes, hogy a D és V hangok a Végletek kifejezésére alkalmas hangok. A KEVÉLY ember KÉrkedő, KÉnyeskedő, de főleg másokat KEVEslő, felfuVALkodott. A KEVÉLY elVAKult, csak saját értékeit, teljesítményét becsüli, más tulajdona, munkája nem érték szemében. A VÉLY minősítő értelemadó gyök, ez esetben rossz. A szíVÉLYes esetében jó minősítő.
KEVÉS – Csekély számú, kis mennyiségű, illetve kis mennyiség valamiből. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A KEVÉS KE ősgyöke a cseKE, cseKÉly KIs mennyiségére céloz. A V hang itt a nagy egészből leVáló VAlamicsKE szemléltetője. A VAlamicsKE szó 360 fokos körgörbületével összeér a két vég KE VA. A szó végződése hiányjelző: ÉS, rÉS. Mintha azt mondaná: ÉS (hol) a többi? A KEVÉS nem rossz jelentésű szó. Az EV gyök jót is jelent, az EV az EVés gyökszava, s ez a jó, jAV dolgok közé tartozó: JÁszoló – EVő, eszik. A kEVÉS egyszeri EVÉS célszerű, nem terheli a gyomrot. A sok sokkolja, nehéz feladat elé állítja az emésztőszerveket. A nyelvben ez a bölcsesség is elrejtetett a nyelv alkotója által. A CzF Szótár szerint: „Gyöke a kicsinyező ke, élesen ki, s rokon a keskeny, kecsély, (csekély) kis, kicsi stb. szókkal. A ke gyökből tulajdonságot jelentő es képzővel lett ke-es és v közbevetve: ke-v-es. Így fordúl elé a Müncheni v. Tatrosi codexben is: „Mit féltek, keves hütővek” (hitűek). 1) Jelent kicsi tulajdonsággal birót, azaz olyat, miből nem sok van, mi kis részekből áll. Ellentéte: sok.”
KÉZ – A karnak a csuklótól az ujjak hegyéig terjedő folytatása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉZ K.Z – Z.K gyök: KéZ – ZéK (k > g). A KÉZ KEZd és véGEZ – KÉSZ. A Z hang az izeg-mozog zeg – gez, g > k, kez – KÉZ. ÍZület – K/ÍZület szavakban ad tömör leírást a KÉZről. Az összekapcsolódás: ÍZület – ÍZület (kéz a kézben). A KÉ a hatÉKonyság, az ÉK. Az ÉSZből jön ötlet ESZ-KÖZ készítésére. Az eszköz az ész gondolatainak közvetítője a gyakorlati megvalósításban. Az eszköz – eszkez, ész-szel, kézzel használt szerszám. Az eszközöl, ész kezel, vagyis a kéz által végezi el feladatát. Az ÉSZ a kiindulás, a KÉZ a KÖZvetítő, amely az ESZKÖZzel KÉSZít, véGEZ. A KÉZzel végzett munka eredménye a SZÉK, amely a pihenés, megelégedés, letelepedés jelképe. A letelepedett, alkotó munkát végző népek nevében jelen vannak az SZ és K hangok, akár SZK kötött mássalhangzó-páros alakban: SZéKely, baSZK, azaz euSZKald, gaSZKon, SZKót, etruSZK. A Kárpát medencét ilyen SZéKelő nép töltötte be, miután a Kárpát tenger lefolyt a Vaskapu sziklái leomlása nyomán. Itt KEZdtek GAZdálkodni (k > g – kaz – gaz), KAZdálkodni, KAZdag, GAZdag és HASZnos (han, hón = kéz) tevékenységet folytatva, amelynek eredménye: HÁZak, GAZdaságok, ASZtagok, KAZlak, a KÉZ munkájának nyomán.
KEZD – A cselekvés, folyamat első mozzanatát megteszi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KEZD K.Z – Z.K gyök: KéZ – ZöK (k > g). Minden KÜZDelemnek, moZDulatnak KEZDete van, és mindenben a cselekvő KÉZnek kell KEZDenie. A D folyamat (idő). Akkor jó, ha a KEZDet után ZÖKkenőmentes (zök – köz – kez) a halaDás, mert ettől felbuZDul az ember. Minden KEZDet a lehetőségek, akár a SZŰK lehetőségek KÜZDelmes kihasználásával KEZDődik. A ZD kötött mássalhangzó-páros a szavakban a KEZDet utáni folytatást, s annak eredményeit is leírja. Ezt rejti magában a Z.D – D.Z gyök is: ZúD – DuZ. A gaZDa húzza a baráZDát, megküZD a garáZDákkal, munkája nyomán DUZzad a termés, reZDül a gereZD, s ha bajok ZÚDulnak is rá, poZDorjává veri terményét valamilyen csapás, mégis mindent újrakeZD. Nos, a fentiek alapján ismeretlen a KEZD szó eredete?