KETREC – Állatok tartására, szállítására való rácsos építmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A KETREC K.R – R.K gyökből induló: KöR – RoK, valaha KERTEC, az RT páros fordított TR alakjával. A CzF Szótár szerint is: „Gyöke a kört, kerítést jelentö ker, s törzsöke kert (= kerítés), melyből kicsinyező ecz képzővel lett kertecz, s átvetve ketrecz, Szoros ért. kis kerítés vagy kisebb kerített hely;” Kiem. K.S. Az EC kicsinyítő, de a savanyú ECet gyökszava is. KETRECben lenni háTRányos helyzet, még a puTRinál is rosszabb, esetenként gyöTRő állapot. Van olyan, aki boTRányt csap ez okból, csaTRat, feTReng. Az ilyent még isTRánggal is megkötik az oTRomba viselkedése miatt. Ezt a szöveget annak szemléltetésére írtam, hogy a magyar nyelvi azonosító TR páros több olyan szóban való jelenlétét bizonyítsam, amely szavak tartalma, mondanivalója kötődik a KETREC által képviselt értelemhez, azzal kapcsolatos történésekhez, akár a T.R – R.T gyök: TöR – ReT hangjaival. A KETRECből minden ember vagy állat szeretne kiTÖRni, mert a fogság RETtenetes állapot. A TR párossal alkotott gyökök: TRA, TRÁ, TRE, TRI, TRO és a többi, a szavakban, különböző hangokkal bővülve, éRTékben, TeRjedelemben, eredményességben harmadfokra (tre, tri), vagy annak TöbbszöRösére növelt hatást kifejezők. Ilyenek az osTROm (hatás, eredményesség), TRÓn (rang), TRÉn (tömegszállítás), léTRA (magasra jut), TRAmbulin (emelvény) stb. A szlovák nyelvben nyüzsgő, módosult magyar kifejezések segítségével sem bizonyítható a KETREC szlovák eredete. Magyar szó ez, nem szlovák.
KÉVE – Levágott gabonából, ipari növényből összekötött nyaláb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? török] A KÉVE K.V – V.K gyökbővítmény: KéV – VéK. A CzF Szótár a KÉVE szót a KÖTésből, a KÖtVE szóból vezeti le. KÖtVE, KEtVE, KÉtVE, a KÖtél KÉt, VÉge összeKÖtVE, vagyis az összekötött állapotból. Ehhez még hozzáteendő a KÉVÉhez hasonló káva, amely alapgondolatilag ugyanaz a jelenség, bár a káva az övet, a KÉVE az ÖVEzettet jelöli. A KÉVE Rubik kocka szerű összeforgatással: KÉVE – VÉKE – VÉKA. A VÉKA olyan edény, amiben a KÉVE kicsépelt magvai tárolhatók, s amiben a vegyes szemes takarmány összeKAVArható. A KÉVE az ÉVEK termésének egy KEVÉske része. A KÉVE – EVÉK fordításból az is kitűnik, mire jó a KÉVE termése. Akinek sok KÉVÉje lett aratáskor, az KEVÉly volt gazdagságában. KÉVÉbe KÖtVE nem KEVÉs ÉVEK – ÉVEK KÉVÉje – maga az élet. A KÉVE világosan magyarázható, ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó.
KEVÉLY – Gőgös, dölyfös, pöffeszkedő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KEVÉLY a K.V – V.K gyökből induló: KeV – VaK. A KEVÉLY állapot kedélyhez kapcsolódó. Ismeretes, hogy a D és V hangok a Végletek kifejezésére alkalmas hangok. A KEVÉLY ember KÉrkedő, KÉnyeskedő, de főleg másokat KEVEslő, felfuVALkodott. A KEVÉLY ember elVAKult, csak saját értékeit, teljesítményét becsüli, más tulajdona, munkája nem érték szemében. A VÉLY minősítő értelemadó gyök, ez esetben rossz. A szíVÉLYes esetében jó minősítő. KEVÉS – Csekély számú, kis mennyiségű, illetve kis mennyiség valamiből. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A KEVÉS KE ősgyöke a cseKE, cseKÉly KIs mennyiségére céloz. Ez is K.V – V.K gyökből indul: KeV – VaK. A V hang itt a nagy egészből leVáló VAlamicsKE szemléltetője. A VAlamicsKE szó 360 fokos körgörbületével (kévekötél) összeér a két vég KE VA. A szó végződése hiányjelző: ÉS rÉS. Mintha azt mondaná: ÉS (hol) a többi? A KEVÉS nem rossz jelentésű szó. Az EV gyök jót is jelent, az EV az EVés gyökszava, s ez a jó, jAV* dolgok (jó hang = evang) közé tartozó: JÁszoló – EVő, eszik. A kEVÉS egyszeri EVÉS célszerű, nem terheli a gyomrot. A sok sokkolja, nehéz feladat elé állítja az emésztőszerveket. Az eredeti ősnyelvben ez a bölcsesség is elrejtetett a nyelv alkotója által. A CzF Szótár leírása szerint: „Gyöke a kicsinyező ke, élesen ki, s rokon a keskeny, kecsély, (csekély) kis, kicsi stb. szókkal. A ke gyökből tulajdonságot jelentő es képzővel lett ke-es és v közbevetve: ke-v-es. Így fordúl elé a Müncheni v. Tatrosi codexben is: „Mit féltek, keves hütővek” (hitűek). 1) Jelent kicsi tulajdonsággal birót, azaz olyat, miből nem sok van, mi kis részekből áll. Ellentéte: sok.” *Európa nevének egyik névadó jellemzője a jó, könnyen törhető (tör = rop), kEVés munkával sokat termő talaja, földje, jó pora: jEV pora, jEV ropa – Evropa – Európa.
KÉZ – A karnak a csuklótól az ujjak hegyéig terjedő folytatása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉZ K.Z – Z.K gyök: KéZ – ZéK (k > g). A KÉZ az, amely a munkát KEZdi és véGEZi – KÉSZ. A Z hang az izeg-mozog zeg – gez, g > k, kez – KÉZ. ÍZület – K/ÍZület szavakban ad tömör leírást a KÉZről. Az összekapcsolódás: ÍZület – ÍZület (kéz a kézben). A KÉ a hatÉKonyság, az ÉK. Az ÉSZből jön ötlet ESZ-KÖZ készítésére. Az eszköz az ész gondolatainak közvetítője a gyakorlati megvalósításban. Az eszköz – eszkez, ész-szel, kézzel használt szerszám. Az eszközöl, ész kezel, vagyis az ész által vezérelt kéz végezi el feladatát. Az ÉSZ a kiindulás, a KÉZ a KÖZvetítő, amely az ESZKÖZzel KÉSZít, véGEZ. A KÉZzel végzett munka eredménye a SZÉK, amely a pihenés, megelégedés, letelepedés jelképe. A letelepedett, alkotó munkát végző, jó KiSZámítással, SZoKotálással élő népek nevében jelen vannak az SZ és K hangok, akár SZK kötött mássalhangzó-páros alakban: SZéKely, baSZK, azaz euSZKald, gaSZKon, SZKót, etruSZK. A *Kárpát medencét ilyen SZéKelő nép töltötte be, miután a Kárpát tenger lefolyt a Vaskapu sziklái leomlása nyomán. Itt KEZdtek GAZdálkodni (k > g – kaz – gaz), KAZdálkodni, GAZdálkodni, KAZdag, GAZdag és HASZnos (han, hón = kéz) tevékenységet folytatva, amelynek eredménye: HÁZak, GAZdaságok, ASZtagok, KAZlak, a KÉZ munkájának nyomán. *Itt, ebben az elzártságban őrizték meg az ősi nyelvet. Az ősi nyelvet megőrző népréteg soha nem volt nomád, mert úgy elveszítette volna nyelvét. Nem élt jurtában, hanem kis lakban, kunyhóban tanyázott. Jurtában csak az Ázsiából jövő, köztük időző, majd tovább vonuló vándor (nomád) népek laktak. Az utolsó hullámban visszatérő, aránylag kisszámú harcos nép, Árpád népe is jurtában lakott.