Van egy ember, aki soha nem találkozott igazi székely életelv alapján, székely életvitel szerint élő emberekkel. Nem járta át Székelyföldet széltében, hosszában, nem tud semmit múltjukról tőlük, első kézből. Ennek ellenére a szök gyökből kiindulva felállított egy csámpás elméletet. Olyan ez, mintha szőlőkaróval akarná megtámogatni a magasba nyúló hargitai fenyőt.
Vagy egy valahol meglelt tetőcserép lécből megállapítaná annak a háznak alakját, amelyből az lécdarab letört.
Az evolucionisták ily fényes agytrösztök, ők egy talált zápfog alapján lerajzolják az állatot, amelytől származik a fog.
E tudós feltételezi, hogy a szök ige török eredetű (mint ige, „szökni” alakban tanultuk), aztán keres valamilyen hasonló hangzású helységneveket bizonyításként. A gyökhöz hozzáilleszti az –ly (-ely) képzőt, és már kész a korszakalkotó felfedezés, kifőtt a spanyolviaszk!
Naccerű!
———–
K.T.
Szerinte a „A szekely jelentése tehát gyorsan mozgó, elszökő, „megugró” ember.
Továbbá: „A székszervezet kialakulása után az eredeti e hang népetimológia hatására vált é-vé, erre példa a gemkapocs-gémkapocs. Végül az etimológiát összekapcsoltam az úgynevezett „kóborlás” jelenségével.”
———–
Megejtő példatárból dolgozik ez a „tudós felfedező” ember. Mi kell még?
Elvégre, köztudott, hogy a székely, egy kóborló nép. Főleg ’89 óta. Rosszabb a cigánynál, történelme a példa, hogy állandóan megszökik minden felelősség, munka, közteher… szóval minden elől.
———–
K.T.
A: „Hogyan jutott ezekre a következtetésekre, mely tudományos eredmények inspirálták?” – kérdésre, a korszakalkotó felfedezés atyja ezt feleli:
„Már Benkő Loránd nyelvész tisztázta, hogy a székely név szerkezete és képzése világosan magyar. Az ő nyomán indult el.”
———–
Most már török vagy magyar? De mindegy, mert lesznek szebb fordulatok is a továbbiakban.
———–
K.T.
Aztán leírja: „a „heuréka-pillanat” pedig Róna-Tas András és Berta Árpád könyvének böngészése során következett be. Ebben a szerzők ótörök jövevényszavainkat dolgozták fel. A felismerés után persze hosszabb ideig tartott, hogy az ötletet védhető modellé csiszoljam.”
A „Mi a legerősebb etimológiai érve mindezekre? – kérdésre adott válasza:
„Egyrészt az, hogy a nyelvészek, akik olvasták a kéziratot, nem szedték ízekre a javaslatomat, sőt elképzelhetőnek tartották. Nem mellékes, hogy Kézai Simon szerint a székelyek az után vették fel ezt a nevet, hogy elszöktek egy csatából. A középkori felfogás szerint a népnevek a népek bizonyos tulajdonságaira, cselekedeteire utalhatnak. Kézai ennek szellemében költött egy eredetmagyarázó mondát a székely szóhoz, amit ő még jól értett.”
———–
Oly nyelvészekre támaszkodik, akik a magyar szavak 95 százalékát idegen nyelvekből vezetik le. Hát persze, hogy mellé állnak azok a nyelvészek, akik attól jutnak élvezeti csúcsra, ha minél több magyar szó idegen nyelvi eredetét hazudhatják.
———–
K.T.
Magyarázatot kap az is, hogy a székely név miért csak a 12. század elején bukkan fel először: az a társadalmi csoport, amelyiknek az elnevezésére használták, csak a 11. században született meg.
Szökevény vitézek (miles) és szolgák (servus) említése Szent István I. törvénykönyvének XXV. fejezetében. Forrás: Szent István törvényeinek XII. századi kézirata az admonti kódexben [hasonmás kiadás]. A kísérőtanulmányt Györffy György, a bevezetést, a magyar fordítást és a jegyzeteket Bartoniek Emma készítette. Helikon Kiadó, [Budapest], 1988
———–
Ezzel szemben áll a való igazság:
Ez az idézett okmány nem székelyekről szól, hanem szökevény szolgákról.
Évezredeken át itt élő, közbirtok-kaláka társadalmi rendben megszervezett székelység csalódásként élte meg az Árpáddal érkezők úrhatnám hősködését, a fegyveres vitéz felsőbbrendűségi fölényes, lekezelő magatartását a földet túró gazdaember iránt (hé, paraszt!). A nyugati kalandozásaik miatti viszonttámadásokat. Nem voltak ehhez szokva, mert ők sosem léptek idegen földre támadólag, zsákmányszerzés szándékával.
A megalakuló királyi uralom adókövetelései, a lekezelésre hajlamosság, a föld népe iránti megvető bánásmód, a közbirtok területek önkényes kisajátítása, jogaik megcsorbítása, mind kellemetlenül érintette őket.
Ezek miatt lehettek elégedetlenségek. De a székelyek nem szöktek meg, mivel ez volt a hazájuk, már több ezer éve itt éltek. Ha valakinek mennie kellett volna innen, azok az Árpáddal Ázsiából utólag érkezők.
Összegezve: ez egy szerencsétlen, minden valós történelmi alapot nélkülöző, bamba, bizonyíthatatlan, s a székelyekre nézve, durván megalázó eredetelmélet.
Ám, mint ilyen, és épp ez okon, elképzelhető, hogy mind az MTA, mind az MTI elismerését kivívja. Egy húron pendül már mindkettő, főleg a székelyek iránt érzett, mindent elsöprő, határtalanul nagy „szeretetérzés” okán.
További sikeres SZÉKely SZÖKtetést kívánunk.
—————
Ui. Nem ajánlom e magasröptű tanulmány szerzőjének, hogy Székelyföldön előadást tartson ezzel a magaslatokat ostromló elméletével. De, ha mégis, akkor mindenképp kössön balesetbiztosítást előtte, gondolván a hátralevő éveire.
—————————————————–
A SZÉKELY szó gyökelemzése:
SZÉKELY – Erdély délkeleti részében élő magyar népcsoport, illetve ehhez tartozó. [bérnyelvész szerint: ? török]
A SZÉKELY név SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZéK – KéSZ. A SZÉKELY megnevezés nem török eredetű, hanem eredeti ómagyar, ősnyelvi szó. A SZÉKiták, SZKÍták SZÉKelyek, mint az ősnyelv őrizői, a történelem folyamán a világ népeinek SZÍKja volt és maradt. A KÉSZ gyök értésünkre adja, hogy e nép sosem végzett félmunkát. Minden rábízott munkát KÉSZre elvégzett. NÉGY a munka száma ősidők óta. SZÉKes, letelepedett népként keményen NÉGYelve dolgozott. NÉGY számjegy a felfordított SZÉK. NÉGYeléskor nincs SZÉKen pihenés. A ma használt számjegyek nem arab számok, hanem az Özönvíz előttről származnak, s az ősnyelvet beszélő nép használta. Az araboknál maradt meg az utókornak, de a számjegyek alakjára csak magyar nyelven van magyarázat.
A SZKÍTÁKnak két telepterülete volt, a nyelvet megőrzők a Kárpát-medencében éltek mindig, itt volt szállásuk, innen soha nem mozdultak ki, különben elveszítették volna nyelvüket. A harcias SZKÍTA királyi, uralmi központ a Volga körül lehetett, de azok keveredtek.
A SZÉKELY név saját fő jellemzője szerinti megnevezése e népnek. E nép nem volt oly béna, hogy más kelljen nevet adjon neki. E népnév – SZÉKITA, SZKÍTA, SZÉKELY – nem arra utal, hogy ez a nép csak úgy nyakába véve vándorló kedvét, kóricált volna a világban. Csak rendkívüli körülmények késztethették az ősi, Sineár mezei helyük elhagyására, és ez is csak új termőföldkeresés céljából. Helyüket meglelve a Kárpát-tenger partvonalán, onnan soha sehová nem mozdultak el! A SZÉKELY ezermesterek minden SZÜKségeset maguk KÉSZítettek el, nem folyamodtak külső segítségre, mert Jáfet ősatyjuk mindent megtanított nekik.
Nem keveredtek más népekkel, és nem engedtek maguk közé más népet. Innen a mondás: Székelynek születni kell. Közbirtokát nem osztotta meg senkivel, csak született székely részesülhetett belőle.
A K hangcsoport – ÉKE – jelen van a jellemzők felsorolásában. A szÉKElyek ÉKEs rendben éltek, szÉKEknek nevezték közigazgatási területeiket. Sokáig nem tudott ÉKEt verni közéjük a külső irigység, mert kiválóan mŰKÖdött az életvitelÜKEt szabályozó kalÁKArendszer, az együttérzés, egymást segítés rendszere.
A K.L – L.K gyök: KeL – LéK, a széKELy konok, nyakas, akaratos, nem ismer lehetetlent. Kemény élethez szokott, megharcolt azért, ami neki KELL, és foggal-körömmel ragaszkodott hozzá. Azt az ételt KÖLtötte el, amit ő KELtetett, nevelt, termesztett.
Székelyföldön még ma is jár az a mondás: „Halász, vadász, madarász, üres tarisnyába’ kotorász.”
A SZÉKELY nem vadászott, nem halászott életvitelszerűen, hanem állatokat nevelt, terményt termesztett és azt ette.
A K.LY – LY.K gyök: KeLY – LYáK (ly > j: ják – kaj), a széKELY csavaros eszű, JÁKos, csalfa természetű, volt benne KAJlaság, neki is HAJlott (k > h) maga felé a keze, de ha megígért valamit, ahhoz tartotta magát1, akit megszeretett, ahhoz ragaszkodott. Az ősi székelység soha nem szegte meg adott szavát, mindig tartotta a későbbi királynak2 tett ígéreteit.
Vendégszerető nép volt. A SZÉKELY nép az ősiségtől letelepedett, SZÉKes, állandó lakhellyel bírt, termelő, termesztő földművelő, állattartó életet folytatott.
Amely részük Szicíliában3 telepedett le, azok idővel ellatinosodtak, de a családi összefogás sajátos jellemzője mind a mai napig él, hasonlóan KorSZIKán. A dél-olasz Taorminát (Katanzárót, Céfalut, Palermót stb.) valaha szikulok, azaz székelyek, székely csefálók alapították, építették. TaORMIna, a székelyek által ORMÓs sziklákra épített város, egy nagy térség, Messina (Messi na = messzi víz, a végeláthatatlan tenger) része. Egy leírásból: „Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. […] Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Az ősi nyelven CANK, CAKK, KECC = vág. Helyenként még ma is használják a szót. A KASZA SZAKAszol, CANKol, CAKKol, KECCEnt, ha valami eltörik: SZAKát veti. Csak a Kárpát-medencében letelepedő SZÉKes nép őrizte meg az ősi nyelvet. Ez volt az ősnyelvet megőrző4 nép.
Az ősnyelvet megőrzők három magyar népcsoportja ma is itt él a Kárpát-medencében, Kárpátok körül: CSÁNGÓ, PALÓC, SZÉKELY. Az eldugott részeken, tájnyelvük érintetlenül fennmaradt. E helyeken felbecsülhetetlen ősnyelvi kincsek lelhetők. Egyetlen vándorló nép sem őrizte meg nyelvét, mert törvényszerűen keveredett. Csak az, amely kezdettől SZÉKes, letelepedett LAKOS volt.
A SZÉKELY SZÉKELő, nem KÓSZÁLó, inkább KŐSZÁL, SZIKLA. A SZÉKELY makacs, akaratos, kemény, vasfejű, olyan, mint a SZIKLA. Nem világjáró, és nem világpolgár. A kényszerítő üldözöttsége tehette azzá. Csak saját területén KÓSZÁLt.
SZéKeLY – KóSZáL – KőSZáL – SZiKLa hangváz: SZ-K-LY – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-K-L. Azzal tartotta fenn családja létét, állatait, amit ő a földjén KASZÁLt.
SZéKeLY – KaSZáL hangváz: SZ-K-LY – K-SZ-L.
Azzal, amit ő SZÁKOLt, gyűjtött földjéről.
SZéKeLY – SZáKoL hangváz: SZ-K-LY – SZ-K-L.
Ez a nép kemény munkához SZOKott nép volt, felelőtlenségből soha nem SZÖKött meg kötelezettségei elől. Dályai Bíró Lajos történész kutatásai arra engednek következtetni, hogy a Kárpát-medencében lakó népek SZÉKELYek, dákok azonos nyelvet beszélő nép voltak. Komoly kutatást igényelne a mai Székelyföldtől Őrségig, Szatmár, Göcsej, Baranya stb. vidékek SZÉKELY hagyatékai feltárása, hiszen e nép valaha belakta a Kárpát-medence egészét.
A SZÉKELY soha nem volt szolganép. Soha nem volt a magyar törzsek alárendeltje, ahogyan a történetírók hamisítják, hanem az ősi SZÉKes föld, Kárpát-medence őrzője. Az a nép, amely hívta vagy csak befogadta Árpád népét, és mindig váll-váll álltak mellettük, sőt ők kérték magukat a hadrendben az első sorokba. Idővel összevegyültek az Árpáddal érkezőkkel. Csak az áttelepült rabonbáni őrhelyen, a mai Székelyföldön maradtak meg egyetlen tömbben ősi jellegüket, jellemzőiket megőrizve. A SZÉKELY nép volt a SZÉKITA, SZKÍTA nép, eredő SZÉKES anyatörzse.
Nem Csaba vert hadainak maradványa voltak, hanem már a Vízözön után itt megtelepülő SZÉKITA, SZKÍTA nép SZÉKES anyatörzse. Minden elvándorolt, több hullámban visszatérő törzset testvérként fogadott.
A CzF Szótár leírása: „A ,székely’ szó úgy tekinthető, mint igerészesülő t. i. székelő, aki székkel, állandó teleppel bir valamely helyütt, […] Ezen elemzést bizonyitja azon körülmény is, hogy a székelyeknél a megyék székeknek (mintegy telepeknek) hívatnak. ,Székelő’-ből hangváltozattal lett székeli, székely, mint seregelő-ből seregély, erdőelő-ből erdély; hüvelő-ből hüvely […] Arab nyelven szeken (szék, lakhely), szákin, székelő, vagyis lakó, lakos (incola), többese: szekene, székelők, lakók (Zenker Szótárában) mind hangokban, mind jelentésben közel járnak a székely szóhoz. […] Herodot szerént a persák a skythákat szákai vagy szákaj […] néven nevezték, amit átiratokban szákä alakban adnak vissza. Kézai Simonnál zakuli am. székelyek.” Kiem. K.S.
Nem mérvadó, hogy az idegen történetírók a saját nyelvükön miként írták le a SZÉKELY szót. Letelepedve élő, alkotó komoly közösség volt, oly belső társadalmi megszervezettségben, amely minta lehetne széles e világon. Mindig betartotta az uralkodójának, a magyar királynak tett ígéreteit, ameddig rendes életvitelét nem borították fel. Amíg a hatalom nem kotort bele belső életvitelükbe, addig nem létezett köztük elesett ember, mivel soraikban élt a rendkívül jól megszervezett egymást segítő kalákarendszer. A SZÉKELY hadak nem ismerték a vereséget. A SZÉKELY nem meghalni ment hadba, hanem győzni. Ennek ellenére tudta, hogy megtörténhet, mégis azért voltak oly bátrak, mert tudta minden egyes katonája, hogy ha meg is hal, családja soha nem marad támasz nélkül. Bátorsága a családi kötődés mélyen ülő, mélyreható gyökereiből nyert erőt.
A SZÉKELY nép az egész Kárpát-medencét belakta Árpád hadainak bejövetele előtt. Árpád szövetséget kötött velük, és a magyar királyok tartották magukat ehhez a kötéshez, bár nem mindenben. Ezért számított a SZÉKELY születésétől nemesnek. Nem kellett hozzá a magyar király jóváhagyása: „székelynek születni kell”. A SZÉKELYséget nem rángatták zsinóron a magyar királyok soha, hanem tisztelettel tárgyaltak velük mindig, ameddig a Dózsa György-félék le nem rontották a SZÉKELY becsületet, bár az ő tetteiknek is oka volt.
A mai történészek egymással versengve költöztetik a SZÉKELYeket ide meg oda. Ez azért hiteltelen, mert kezdetben az egész Kárpát-medencét SZÉKELYek lakták. Nem volt miért költöztetni. Nincs semmilyen okirat a SZÉKELYek egész népességének ide-oda telepítéséről. Később csoportok lehettek telepítve, de nem az egész SZÉKELYség. Gondoljunk bele: milliós létszámú néptömeg költözik Biharból a mai Székelyföldre, hurcolja magával egész állatállományát 300-400 kilométeren át, és ezt bár egy – birtokháborításról szóló – korabeli okirat sem jelzi. A SZÉKELYség őshonos a mai SZÉKELYföldön is kezdettől. Nem kellett telepíteni. Ez a költöztetés csak kitaláció. Árpáddal olyan szerződést kötöttek akkor, amelynek erős megalapozottságúnak kellett lennie, mivel egyetlen király sem vonta kétségbe Dózsa-féle gyilkos rendbontásig. Erről a szerződésről nem készültek okiratok, mert nem volt szükség, mivel az esküvéssel adott szó és vérrel pecsételt szerződés érvényessége fennállt. A becsülethez nem kell papír5, elég az adott szó. A hitszegő, hatalomvágyó Dózsával6 jött az esküszegés, s ez okon a Zápolyák, Báthoryak kora alatt, után jött a fordulat a hatalom részéről, és tart mind a mai napig. Dózsa lázadása alatti viselkedésük miatt az addig megbecsült székelységet többé már nem tartották megbízhatónak, s emiatt kezdték lefaragni az addigi székely nemesi kiváltságokat, majd jött a „véres farsang” a XVI. század végén. Dózsából Ady s a kommunisták faragtak nemzeti hőst.
———————————–
/1/ Az ősi székelység soha nem szegte meg adott szavát, mindig tartotta a királynak tett ígéreteit. A mai SZÉKELY, SZÉKELYség csak árnyéka az ősinek, s ma már sokan lejáratják a SZÉKELY becsületet.
/2/ A szerződést az uralkodóház szegte meg, amikor önkényesen elvette, az addig közbirtoknak számító termőföldet, erdőt és kénye-kedve szerint ajándékozta tányérnyaló hűbéreseinek, az addig szabad székely falvakkal együtt. Utólag a koronára hivatkoznak, ám a kezdetben még nem volt semmilyen korona. A több évezredes, közbirtok-kaláka kölcsönsegítési elven alapuló társadalmi rend alatt élő székelység semmilyen korona alá nem tartozott, kizárólag a rabonbán fősége alá.
/3/ A dél-olasz Taorminát (Katanzárót, Céfalut, Palermót stb.) valaha szikulok, azaz székelyek alapították, ahonnan végül kiszorították őket. TaORMIna, a székelyek által ORMÓs sziklákra épített város, egy nagy térség, Messina (Messi na = messzi víz, a végeláthatatlan tenger) része. Erről így ír itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Messina : „Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. […] Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Az ősi nyelven CANK, CAKK, KECC = vág. Helyenként még ma is használják a szót. A KASZA SZAKAszol, CANKol, CAKKol, KECCEnt, ha valami eltörik: SZAKát veti.
/4/ Az ősnyelvet megőrzők három magyar népcsoportja ma is itt él a Kárpát-medencében, Kárpátok körül: CSÁNGÓ, PALÓC, SZÉKELY. Azokon az eldugott részeken, ahol tájnyelvük érintetlen, felbecsülhetetlen ősnyelvi kincsek lelhetők.
/5/ Csak a ravasz, bizalmatlan egyházi uralom idején vált gyakorlattá a mindent papíron rögzítés. Egyébként ez a római uralom alatt kialakult bizalmatlanság átszűrődése volt a római egyházba, amely szintén megalkuvás nyomán vált államvallássá, feladva eredeti krisztusi tanításon alapuló elveit.
/6/ Dózsa személye vitatható, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy székely-magyar nemzeti hős! Önfejű, durva, neveletlen nagyképűségével hatalmas, helyrehozhatatlan kárt tett a székely-magyar testvéri viszonyban. Elfogatása is nagyképű önteltségének volt az eredménye. A lerabolt, tönkretett ország Mohácsig sem heverte ki sebeit.