KESERŰ – Kellemetlen ízű. Kínos, terhes érzés. Nyomorúságos, keserves. Gyomorkeserű. [A hivatalos nyelvészet szerint: finnugor tőből] A KESERŰ K.S – S.K gyökbővítmény: KeS – SeK. Az S hang a minőSég kulcshangja. Az íz érzése esetén: keS-erőSen. A KESERŰség a KEdvesség híjával (se) színtelenné változtatja a világot: fakó, azaz KESE és ÜRES (üres – serű), nehezen viSElhető lészen. A KESERŰ emberek érzelmileg ÜRESEKké válnak. A KeSeRű – üReSeK hangváz: K-S-R – R-S-K. Az S hangcsoport – ESE – a kESErűség a természetes minŐSÉgről visszaESEtt, kESE állapot, az elESEttség érzete. Az R hangcsoport– ERŰ – a kesERŰ ételt, italt kERÜli ember, állat egyaránt. A lelki kesERŰség okozhat lelki sÉRÜlést. Az S.R – R.S gyök: SeR – ReS, a keSERű ízérzet SŰRűsíti a nyáltermelést, érzelmiekben SŰRűsíti a gondokat. A mély lelki keSERűség azonban lehet SORsfordító is. Ez kitűnik a szóból: keSERű, SERűlő, kanyar, forduló. A keSERűség sok esetben változásra SERkentő, SARkaló ERŐ is olyan embernél, aki nem RESt az önvizsgálatra, változtatásra, és nem adja fel könnyen a SORssal szemben, az életért folytatott küzdelmet. A KESERŰ érzet és a szó is már az emberi történelem hajnalán megjelent, így eredete ősnyelvi.