KÉRUB

KÉRUB – A bibliai paradicsomot lángpallossal őrző angyal. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin < görög < héber] A KÉRUB név K.R – R.K gyökből: KéR – RéK képzett szó. Már csak azért sem lehet héber eredetű, mivel a megnevezéskor az első, egyetlen nyelven adatott, az ősnyelven, a nyelvek magván. A héber nyelv közel 3.000 évvel később alakult ki. Erre bizonyíték minden bibliai – hébernek mondott – név, amelyek magyar nyelv segítségével fejthetők meg Ádámtól Jeremiásig, mivel mindannyi még az ősnyelven, az ősmag(yar)-nyelven adatott. A K hang a Keménység ÉK, AKadály, ütKÖző szavakban átléphetetlen ellenállás értelmű. A kÉRub ŐR volt, lánggal (hő) ŐRző: HŐR, HÉR. Az ÉR ősgyök magaslat is a BÉR (bérc), HÉR (har, hór), KÉR (kerál) és más gyökökben. Az R hangcsoport – ÉRU – jelen van a zsARÁt, pARÁzs, ERŐ, ŐRE, URA, vÖRÖs, kÖRÖz szavakban. Az R.B – B.R gyök: RuB – BiR vöröset jelent. A KÉRUB, KÉRUB a KÖRülvillogó VÖRös (rub = vörös, mint rubin) lángpallosról (hő) kapta nevét, amellyel KORlátot állított. Innen a sKARLÁTvörös szín megnevezése is. A Bibliában mindenhol ŐRzőként jelennek meg a KÉRUBok.