KERESZT – Egymást merőlegesen metsző két rövid vonal. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < germán < görög] A KERESZT* a K.R – R.K gyökből ered: KeR – ReK. Valójában a KERESZT szó és jel ősnyelvi, ómagyar eredetű, jóval a nyelvek szétválása előtti időből. KERESZT = KÖR OSZTva. A KEReszt a KÖR rajzolatának megszületése után nem sokkal, oSZTóvonalként jelent meg. A KÖR OSZTásvonalainak száma a családlétszám növekedését követő. Előbb három, majd négy, öt, hatfelé, s így tovább. A KÖR a kezdetek idején a családot szemléltette, és a körbe helyezett élelmet annyi felé osztották, ahány családtag volt, s talán az első tucatig ment. Ez a fajta oSZTás kettős szorzóval működött, minthogy a szaporodás is kettős összetevő (két komponens) függvénye. A kör egy osztóval kétfelé, két osztóval négyfelé, hárommal hatfelé, néggyel nyolcfelé, és így tovább. A KERESZTben a kezdetnél nem volt semmilyen rejtélyesség (misztikum). Semmiképp nem lehetett hitnézeti különbséget jelölő, vagy imádati jelkép. Az első kétvonalas KERESZTet a család négytagúvá válásakor rajzolták a KÖRbe, és az élelem, az áldás elosztásról szólt a mindenkinek egyformán alapelv szerint. Az R hangcsoport – ERE – a kEREszt a kEREk, kÖRÖs téridom felosztásának EREzete. Az R.SZ – SZ.R gyök: ReSZ – SZeR is a RÉSZről szól a SZER alapján, a juss SZERént. Az SZT hangcsoport – ESZT/E – jelzi, a kerESZT körOSZTÓ. A megOSZTÁst, illESZTÉst írja le magyar nyelven, és többnyire az OSZTAndó élelmiszerhez kötődik: a gabonakerESZTEk, gabonaASZTAg, ASZTAl, a mállASZTÓ, lISZTEt őrlő malom, a tÉSZTÁt dagASZTÓ asszony. Ennek fontossága okán maradt meg a négyfelé OSZTÁs vonalaiban. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ hangjaival alkotható SZÉT szó is elválaSZTásra utaló. A SZÍT főleg következményeiben ugyanezt a jelenséget írja le (megosztás) a rossz értelmi oldalon. A SZŐTTes szóban a KERESZT gondolata is benne van, hisz a szálakat KERESZTbe TESZik. KERESZTben fektetve alkotják meg a poSZTót, váSZnaT. A KereszT szóban a KöTés értelem is jelen van, mert minden KöTés KereszTezés. BékeKÖTéskor a két egymást markoló kéz ujjai KERESZTezik egymást, és két egymást markoló kézre tettek KERESZTbe szövött sávot, fonalat KÖTésként. A házassági nyoszolyán a nászban – amely életre szóló KöTés és új élet fogantatásának helye – a férjét fogadó asszonyi test kitárt, kinyújtott végtagjai is KERESZTalakot mutatnak. Így válhatott jelképévé a KERESZT fogantatásnak, szerződésKöTéseknek. Miután megjelentek a képmutató, hitet mímelő megélhetési csalók (Noé halála után), akik a nép rémítgetéséből éltek, különböző jelképek (bonyolult rajzolatok, fétisek, kabbalák, kis bálványszobrok stb.) védő, bűnoldozó erejét vitték be a néptudatba. Ezek egyike volt a kereSZT, amely így miSZTikus jelképpé vált már az őskorban. Az SZT – TSZ kapcsolat: a kereSZT a kör oSZTóvonala. Lehet kéTSZer, öTSZör, haTSZor, héTSZer… A görög, germán, szláv nyelvek az ősnyelvből örökölték a szót. /*/ Semmi köze az igaz hitnek két merőlegesen egymásra helyezett fához. Ha Jézust kereszten, és nem oszlopon végezték volna ki, akkor még kevésbé helyeselhető követőinek e néven nevezése. Mert hogyan lehet egy bitófa a világmegváltó hit jelképe, és követőinek névadója? Ki volna oly őrült, hogy szeretett hozzátartozóját lefejező gyilkos hóhérbárdot őrizze emlékként? Akkor meg Jézus igaz szívű követőinek miért a kereszt a jelkép, és miért nevezik őket keresztényeknek?