KÉRDÉS – Valakihez intézett, feleletet váró mondat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉRDÉS K.R – R.K gyök: KéR – RéK. A KÉRDÉS szó megmagyarázza önmagát, és minden névalkotó jellemző is kikerekedik. Alapértelme KÉRés. A KÉRDÉS választ KÉRő. A szóvázban levő hangok – K, R, D (> t), S – a szó jelentésének magyarázatában is értelemhordozók. Az RD hangcsoport – ÉRDÉ – a kemény, kellemetlen kÉRDÉs, ÉRDEs hatású. De vannak ÉRDEkes kÉRDÉsek. Lehet utat elálló, kellemetlen, megálljt parancsoló, továbblépést gátló jelentésű a: dÁRDA, gÁRDA, csORDA, hORDA, kORDA, ORDAs, IRDAtlan ERDŐ, gepÁRD, pÁRDUc megnevezésekben. A szERelmes kislány is kÉRDEz: szERetsz? A közeledés EReDŐ okát kEResi, ÉRDEkli az a folytatás végett, bizonyítékot akar, s biztonságot. Az R.D – D.R gyök: ReD – DeR jellemzőt rejtő. A kéRDés tisztázó célú, „széthúzza” RITkítja (d > t) a takarás REDőnyét, és fényt DERíthet az addig homályban levőkre. A beszéd közben KÉRDÉSt felvető felDaRaboltatja, apróztatja a választ, akár a tagoló báRD. A KÉRDÉS egyrészt KORDÁt, KERíTÉSt állít a további beszéd elé, mert ÉRTelmét akarja venni az addig elhangzottaknak, KiÉRTeni a lényeget belőle. Azért teszi fel a KÉRDÉSt, mert mélyebb, bővebb KiÉRTÉSt akar. Tehát ha jól megnézzük: a KÉRDÉS – ÉRTElem KEResÉS. Vagyis a kÉRDEző ÉRDEklődik, azaz ÉRDEmi válaszul, világosabb ÉRTElmezést KÉR. A KÉRDÉS foRDulatot hozhat az ÉRvelésben, göRDülékenyebbé teheti a társalgást, előadást, de lehet séRTő, és áRTóan meg is TöRheti azt. A szóvégi ÉS? További fényDERítÉSre várakozás. Vagy folytatásra várás: ÉS, ÉS, ÉS…, amely választ vár. A KÉRDÉS lehet nagyon kellemetlenül moRD, zoRD, például vallatásnál, ahol oRDítanak is. Lehet csaláRD, feRDe szándékkal beugrató, öRDögien ravasz, mivel a vallatott sziláRDságának megTöRése, téRDre kényszerítése a cél.