KÉR – Udvarias formában kifejezi, hogy szeretne megkapni valamit. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉR K.R – R.K gyök: KéR – RoK (k > g – gy). A K hang Kemény jelentésű. A gyengébb az ERőshöz folyamodik, ÉRzéseire kíván hatni, szívét megÉRinteni, KEménységét megROGYasztani. A KÉRő a szERetetre, ÉRzelemre alapoz. De a K hangban, a KÉR szóban a Kell, a halaszthatatlan szüKség KÉnyszERítő ERejének értelme is megbújik. A CzF Szótár szerint: „Gyöke vagy gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, melyhez ér = érint szó járulván, értelme: kedet érint, vagyis valakinek mintegy kedére, kedélyére hivatkozik. Vagy pedig az egész maga a ker, kör szó, mellyel rokon: görbe; minthogy a kérő ember meggörbűl, meghajol. Hangban s értelemben legközelebbi rokonságban áll a könyör szóval.” (Kiem. K. S.) Tehát a KÉR szóban jelen van a szüKség ÉRzése, a másik KÖnyöRületére, ÉRzelmeire hatni, azt megÉRinteni akarás, a KönyÖR alázata, de a megROGYasztó tÉRdre KÉnyszerültség is. Ez a fordított ROK > ROG > ROGY alakban is észlelhető. E gyökfordított szóalak jelen van a latinutód nyelvekben: olasz pREGare, spanyol, galíciai ROGar, katalán pREGar, román RUGa, ROG. De az angol pRAY szóban is. Ám azokban a nyelvekben nincs magyarázatra lehetőség.
KÉRDÉS – Valakihez intézett, feleletet váró mondat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉRDÉS K.R – R.K gyök: KéR – RéK. A KÉRDÉS szó megmagyarázza önmagát, és minden névalkotó jellemző is kikerekedik. Alapértelme KÉRés. A KÉRDÉS választ KÉRő. A szóvázban levő hangok – K, R, D (> t), S – a szó jelentésének magyarázatában is értelemhordozók. Az RD kötött mássalhangzó-páros (rd > rt) általában kellemetlen, megálljt parancsoló, terjedést gátló jelentésű a: bárd, borda, csorda, dárda, irdatlan erdő, gepárd, horda, kard, korda, ordas, párduc megnevezésekben. Az R.D – D.R gyök: ReD – DeR jellemzőt rejtő. A kéRDés tisztázó célú, „széthúzza” RITkítja (d > t) a takarás REDőnyét, és fényt DERíthet az addig homályban levőkre. A beszéd közben KÉRDÉSt felvető felDaRaboltatja, apróztatja a választ, akár a tagoló báRD. A KÉRDÉS egyrészt KORDÁt, KERíTÉSt állít a további beszéd elé, mert ÉRTelmét akarja venni az addig elhangzottaknak, KiÉRTeni a lényeget belőle. Azért teszi fel a KÉRDÉSt, mert mélyebb, bővebb KiÉRTÉSt akar. Tehát ha jól megnézzük: a KÉRDÉS – ÉRTelem KEResÉS. Vagyis a kÉRDEző ÉRDEklődik, azaz ÉRDEmi válaszul, világosabb ÉRTelmezést KÉR. A KÉRDÉS foRDulatot hozhat az ÉRvelésben, göRDülékenyebbé teheti a társalgást, előadást, de lehet séRTő, és áRTóan meg is TöRheti azt. A szóvégi ÉS? További fényDERítÉSre várakozás. Vagy folytatásra várás: ÉS, ÉS, ÉS…, amely választ vár. A KÉRDÉS lehet nagyon kellemetlenül moRD, zoRD, például vallatásnál, ahol oRDítanak is. Lehet csaláRD, feRDe szándékkal beugrató, öRDögien ravasz, mivel a vallatott sziláRDságának megTöRése, téRDre kényszerítése a cél.