KÉP – Valakinek, valaminek síkban ábrázolt mása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KÉP K.P – P.K gyök: KéP – PéK (k > l – pél) Bármilyen eredetűnek írhatták volna, mivel átfogó, teljes, részletes magyarázat csak az ősnyelv egyenes ági utódnyelvén – magyarul adható.
A CzF Szótár több mint tíz hasonló idegen nyelvi változatot hoz fel: „Szükebb értelemben az emberi alaknak legjellemzetesebb része, t. i. az arcz, s ez értelemben rokonok vele közelebbről a latin caput, hellén kejalh német Kopf, Haupt, svéd kopp, kappe, talán általánosb értelemben a finn kaapa (= minta), kuva, lapp kov, gov, eszt kujo, kojo, magyar koponya, kápa, kúp.” Kiem. K.S. A szó azonban az ősmag(yar)-nyelvi, és az említett nyelvek mind onnan örökölték. A KOPonya szóval azonos gyök. A sok gyökegyezés is igazolja az ősmag(yar)-nyelvi eredetet. Valaki, valami Külsőjének ÉPp az ÉP, szÉP hasonmási ábrázolása. A KÉP rögzített Ponthelyzet, egy ÉPítmény (lehet arc, test stb.) látható Külalak Körvonali ábrája. A KÉP lehet mintaként adott követendő (b – p – f – v hangrokonság), vagy tiszteletre serkentő alak. Valaha a szobor neve: állóKÉP. Károli Gáspár Biblia fordításában e szót használja. Ezt (jó) PÉLdának, PÉLdaKÉPnek is mondták. Régen a szégyenpadra, kalodába, főterekre kitetteket (rossz) PÉLdaként mutogatták, és arcKÉPen KÖPködték. Székelyföld némely részein még ma is használatos a nagyKÉPű, vagy az elítélendő viselkedésű, hitvány emberre mondott: „nagy PÉLda” kifejezés. Akit PLEtykálnak, azt „kiállítják” PÉLdának. A PEL, PÉL régen bőrt is jelentett (lepel, amely borítja a testet), a PÉLdának kiállított – arcKÉPen KÖPött – ember arcbőre pirult a szégyentől. A rossz PÉLda útjára nem szabadott LÉPni, azaz nem volt LÉPtekben követendő PÉLda. A török nyelvek is megörökölhették az ősnyelvből, de ilyen átfogó magyarázatot nem adnak róla, mert nincs meg a teljes nyelvi váznak az értelmi kapcsolati rendszere azokban a nyelvekben.
KÉR – Udvarias formában kifejezi, hogy szeretne megkapni valamit. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉR K.R – R.K gyök: KéR – RoK (k > g – gy). A K hang lehet kemény jelentésű (mindig a gyengébb járul az erőshöz), amelyhez folyamodik, s amelynek ÉRzéseire hatni kíván. De a K hangban a Kell, szüKség értelme is megbújik. Ha a K hang gyenge párjával helyettesítjük, úgy a Kebelbeli erős belső vágyat is érthetővé teszi: HÉR. A CzF Szótár szerint: „Gyöke vagy gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, melyhez ér = érint szó járulván, értelme: kedet érint, vagyis valakinek mintegy kedére, kedélyére hivatkozik. Vagy pedig az egész maga a ker, kör szó, mellyel rokon: görbe; minthogy a kérő ember meggörbűl, meghajol. Hangban s értelemben legközelebbi rokonságban áll a könyör szóval.” (Kiem. K. S.) Tehát a KÉR szóban jelen van a szüKség ÉRzése, a másik KÖnyöRületére, ÉRzelmeire hatni, azt megÉRinteni akarás, de a KönyÖR alázatának sugallata is. A fordított ROK > ROG > ROGY alakban is észlelhető. E gyökfordított szóalak jelen van a latinutód nyelvekben: olasz pREGare, spanyol, galíciai ROGar, katalán pREGar, román RUGa, ROG. De az angol pRAY szóban is. Ám azokban a nyelvekben nincs magyarázatra lehetőség.
KÉRDÉS – Valakihez intézett, feleletet váró mondat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KÉRDÉS K.R – R.K gyök: KéR – RoK (k > g – gy). A KÉRDÉS szó is megmagyarázza önmagát, és a három névalkotó jellemző is kikerekedik. A T és D hangok egymást válthatják, mint zöngétlen – zöngés rokonhangok. Ilyen a KERT (kerítés), mely egyfajta KORDA. A KÉRDÉS KERÍTÉSt állít a további beszéd elé, mert ÉRTelmét akarja venni az addig elhangzottaknak, KIÉRTENI a lényeget belőle. Azért teszi fel a KÉRDÉSt, mert mélyebb, bővebb KiÉRTÉSt akar. Tehát ha mélyebben nézzük: a KÉRDÉS – ÉRTelem KEResÉS. Tehát a KÉRDEZŐ ÉRDEklődik, ÉRTelmezést KÉR. A KÉRDÉS foRDulatot hozhat az ÉRvelésben, göRDülékenyebbé teheti a társalgást, előadást, de meg is törheti azt. Az R.D – D.R gyök: ReD – DeR rejt még jellemzőt. A kéRDés tisztázó célú, „széthúzza” RITkítja (d > t) a takarás REDőnyét, és fényt DERíthet az addig homályban levőkre. A szóvégi ÉS? További fény-DERítÉSre várakozás. Vagy: KÉRDez ÉS, ÉS, ÉS, választ vár…