KENGYEL, KENU, KENYÉR

KENGYEL – A nyeregről kétoldalt lecsüngő fém lábtartó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:  < finnugor] A KENGYEL K.N – N.K gyökbővítmény: KeN – NeK. A KENGYEL hosszú szíjon csüng, és a lábakat akasztják bele. A K hang itt az aKad értelme.
A KENGYEL kilENGést ENGed, lehetne KENGEL, de mivel a KENGYEL tartja a lábat, tehát izompihentető, feszültségeNYhítő, NYugvást adó eszköz, hiszen a KENGYEL a KÉNYelmet szolgálja, azon NYugszik a láb. Épp ezért a nyelv hangzástörvénye láGYított hanggal sorolja be, de olyannyira, hogy a kiejtésnél megfigyelhető egy áthangzás is. A GY hang hatására az N is lágyul, NY-nek hangzik: KENYGYEL. Ez sem véletlen, mert a nyelv hangzástörvénye szerinti. Hasonló az ángy, hangya, angyal és más szavaknál is, épp a fenti okból eredően. A CzF Szótár leírása: „Törzsöke valószinüleg a fölhágást, magasra szállást jelentő kel, melyből lett: kelt v. keld, kelden, kelgyen, végre betűáttétellel: kengyel (am. keltő v. felhágató eszköz), mint bal törzsökből bald, baldoz, baldozó, baldzsan, bandzsal, azaz balra, félre néző. Lehet szintén betűáttétellel a kelentyű (vagy kelenty) módosulata is, melylyel mint görbén aláhajló eszközzel, alakjára nézve is mindkét értelmében egyezik. 1) Tulajd. ért. a nyeregről kétfelől lelógó talap, mely által a lovag föllép, felhág, azaz a nyeregbe kél, s fennülvén, lábait mint zsámolyon nyugosztalja.” A szó ősmag(yar)-nyelvi, hiszen a KENGYEL is magyar találmány.  

KENU – Fatörzsből vájt könnyű (indián) csónak. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: spanyol < indián] A KENU K.N – N.K gyökbővítmény: KeN – NeK. Az indiánok nyelve, a mai ismeret szerint az ősmag-nyelv egyféle nyelvjárása volt. Ezt a nyelvhasonlóságot Móricz János és mások dél amerikai kutatásai is megerősítik. http://www.magyarvagyok.com/kultura/tortenelmi/3586-Moricz-Janos-kutatasainak-osszefoglalasa-Hary-Gyorgyne-1977.html Az északi földrészről is vannak nyelvhasonlósági leírások Dr Simon Péter kutatásai nyomán: http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.296 Tehát a KENU név semmi mást nem jelent, mint KÖNNYŰ csónak. Ugyanakkor megdönthetetlen bizonyíték, hogy a magyar nyelvben a KN páros (akár eltávolodva) oly szavakban van jelen, amelyek mélyítettek. Például: teKNő, aKNa, KemeNce, KaNál és mások De még a vízbe bemerülő búvár KuNd nevében is jelen van a két hang. A KENU minden bizonnyal ősmag-nyelvi szó.   KENYÉR – Gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából kemencében sütött fontos emberi táplálék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? permi] A KENYÉR nevének K.NY – NY.K gyök az alapja: KeNY – NYeK (k > g – nyeg) az viszont a K hangos ősgyökökből válik érthetővé. Az első KEnyér KÖvön sült. A KENYÉR nevében a kanyarítás. A munkából kinyert liszt az alapanyag. Az ebből bekavart, jó értelemben eNYEGessé, nyúlóssá váló dagasztott tésztából kikanyarított, kiszakajtott darab kerül a bevető lapátra, amit azzal a KEMencébe tesznek, ahol KEREKre, gömbölyűre, kemény héjúra sül. A KŐalapú KÖMÉNYCE KÖvén KÖMÉNYre. A kész KENYÉRből szintén lehet KANYARítani (kenyeríteni) szeleteket. A KENYÉR az ember KÉNYÉRe-kedvére való eledel. A kisgyerek is a friss cipóból KUNYERál anyukájától. A CzF Szótár szerint van, ahol kerenynek ejtik. A keNYÉR NYEReség. Csíkban KINYER. A fontos dolgoknak mindig több megnevezésük van, több oldalról vannak megvilágítva. Így például: a KINYER a munkából KINYERt eleség. Az első KENYÉR alig volt nagyobb, mint a tENYÉR. A jó KENYÉR ARANYat ér. Sőt többet. Az ARANY fordítva NYARA. A NARA arabul forróság, tűz. Az ember keNYERE, amit forró nyara erényes munkája után NYERE. A tiszta ERÉNY értékesebb az aranynál. A mai világban azonban az ARANYért eldobják az erényt. A KENYÉR, ERÉNY és ARANY szavak elemzésekor rájövünk, hogy egymással szoros értelmi kapcsolatban állnak, és hogy mindannyi ÉRtékről szól. Az ERÉNY (tiszta erény, becsület) oly ÉRték, amelynek nincs ÁRa, és ha eladják, utána bármennyi ARANYért soha vissza nem váltható. A KENYÉR igazi ÉRték, az ARANY csak az ÁR, így összemérhető arányÉRték lenne. Ám a mai kifordított világban nem így van. Nem a KENYÉR a végállomás, amelyhez az ARANY árán eljuthatok, hanem fordítva. A világ minden kenyere, erénye az ARANYért vesz oda. Erre a világ sokmilliárd éhezője a bizonyíték. Ez esetben ERÉNYről már nem is beszélhetünk.