KENGURU, KANGUR – Ausztráliában honos ugrólábú növényevő erszényes emlősállat. [bérnyelvészet: nk: angol < ausztráliai]
A KENGURU, KANGUR név a K.N – N.K gyökből eredő: KeN – NeK. Valószínű, első neve: KANGUR, és ezt örökölte az utódnyelv. A KaN, KeN gyök, a K és N hang egyazon szóban jelenléte mélységet leíró, akár együtt, de eltávolodva is. A KEN, KAN gyök a KENguru, KANgur nevében az erszénye mélyedését is jelentheti. A K.N gyök ugyanis mélyedést jelent a KANna, KANcsó, KANca, teKENő és más szavakban.
A KANGUR valaha még ősnyelven kapta nevét, az első, emberrel találkozása idejéből, amely módosulhatott mára némileg, de a KEN, KAN gyök, az NG páros biztos benne voltak akkor is.
Lehetett PENGUR, TANGUR tájnyelvi neve is, PENdülő, TÁNcoló jellemzőjéből eredően, nem tudjuk pontosan az akkori változatokat.
A KANGUR – RUGNAK átfordítás viszont mutatja: RUGNAK, UGORNAK, tehát fő jellemzőikről beszél.
KaNGuR – RuGNaK – uGoRNaK hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K.
Lehetett UGRÁNK, UGORNOK is a neve. Valószínű még más is, de biztos, hogy PaTTogó, ugráló tulajdonsága is belefoglaltatott.
Az NG hangcsoport – ENGU – a kENGUru, kANGUr jellemzőiben: ácsINGÓzik, barANGOl, csatANGOl, csapONGÓ, rohANGÁló stb.
A G.R – R.G gyök: GuR – RuG, a RUGalmas, uGORjál szavakban.
Az R hangcsoport – URU – itt magasság értelmű, mint az OROm, ÓRIás vagy URAl, ARArát hegységek neveiben, és az állat magasra ugró, ugORÓ képességét jelzi a névben.
A KENGURU, KANGUR neve, az állat fő jellemzőinek sűrítménye, de csak a mai magyar nyelven fejthetőek meg.
NG – GN: a keNGuru nagyokat tud rúGNi lábaival.
